150 éves a magyar ügyészség: vándorkiállítás az igazságszolgáltatásról
150. évfordulóját ünnepelte tavaly a hazai ügyészi szervezet. Az Igazságügyi palotában rendeztek ez alkalomra kiállítást, melynek egy része eljut minden megyeszékhelyre. Nyíregyházán a Móricz Zsigmond könyvtár előtti téren nyitották szerda délelőtt, melyet május 16-ig láthatnak a városlakó laikusok is.
124 helyi ügyészség működik hazánkban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében hat.
Az előzményekről szólva a középkori Magyarország igazságszolgáltatásával kezdte a kiállításmegnyitót a megyei főügyész, majd sorra vette az újabb és újabb állomásokat 1871-ig, majd 1988-ig. Köszöntőjében ismertette a mai modern ügyészség helyzetét is, a közjogi és büntetőjogi területen kívüli ügyek és szereplők védelmét, a civilek, gyermekek és állatok érdekében, vagy például a fogyasztóvédők jogi ellátását.
„A középkorban a király mellett működött egy jogügyi igazgató, akinek a feladata nem egyfajta közbíráskodás ellátása volt, hanem a király ügyeinek az intézése. A király személye elleni támadások vagy a kincstárt érő támadások ellen lépett fel, és ezekben az ügyekben képviselte mai fogalmak szerint azt a közvádlói tevékenységet, amit az ügyészség ellát. Például a felségsértés, pénzhamisítás vagy a kincstárt támadó intézmények ellen lépett fel. A középkorban egyébként jellemző volt a magánjog szolgáltatás, tehát állami intézményrendszer erre nem volt, a földesúr mellett működtek az úri székek, és az úri székeken már voltak kinevezett ún. tiszti ügyészek, perzekútorok, akik valóban a magyar nemesek, illetve a közrendűek ügyeiben jártak el. Ez egy vegyes feladat volt, tehát nemcsak ügyészi, de bizonyos esetekben védői feladatokat is elláttak” – szólt a múltról a megyei főügyész, dr. Martossy György.
Láthatják a tablókon az 1871-es ügyészi eskü szövegét. Az 1900. január 1-jén hatályba lépett bűnvádi perrendtartásról szóló kódexet, mely idejében jelentős jogalkotási szabály volt. Fotón mutatják az 1918-ban épült Markó utcai Igazságügyi palotát. Szólt a korabeli korrupció intézményéről, magyarázatként említette a jegyző és költő Arany János Fülemüle című művét, melyet nyilván az élet ihletett.
„A reformkorban – bár akkor Magyarország az Osztrák, Habsburg birodalom részét képezte, azért – modern európai minták alapján működött az ügyészi szervezet is. A Napóleon által létrehozott francia jellegű ügyészi szervezet működött, és már akkor is tiszti ügyésznek vagy királyi ügyésznek nevezték őket. Volt egy rövid időszak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje, amikor Deák Ferenc igazságügyi miniszter egy egységes ügyészi szervezet létrehozásába kezdett bele, nyilván az idő rövidsége miatt ezt kialakítani nem lehetett. A kiegyezést követően jutunk el oda, hogy 1871-ben az Országgyűlés elfogadja ezt a bizonyos 33-as törvénycikket, mely az egységes, önálló és az egész országra kiterjedő hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészi szervezetet létrehozza” – tájékoztatott a megyei főügyész.
A következő 40 év alatt a szocialista típusú államberendezkedésben az ügyészség is ilyen módon funkcionált, majd ’91-ben vált egy újabb és kellő helyen megbecsült igazságszolgáltatási intézménnyé. Akkor alakították ki azt a rendszert, mely a mai napig működik, vagyis az Országgyűlés alá rendelt az ügyészség. A máról szólva a digitalizációt említette a főügyész, bár – mint mondta – a felderítésben az emberi tényező nem kizárható. Mégis hasznos volt a pandémia idején, hogy az ügyészség nagyarányú informatikai fejlesztése nyomán valamennyi ügyész elérte otthoni gépéről a belső nyilvántartásokat, de így kerülhetett sor a távmeghallgatásokra is.
A magyar ügyészség 150 éves történetéről rendezett szabadtéri vándorkiállítást május 16-ig láthatják Nyíregyházán, a könyvtár előtti téren.
