1867-ben a következõ indokokat sorakoztatták fel Nyíregyháza mellett: a város „jelentékeny vasúti állomásnál, továbbá a megyét áthasító pesti, kassai, munkácsi és szatmári országos és hadi útvonalak összpontosulásánál fekszik, már eddig is az egész vidékre kiható piaci igen terjedelmes összeköttetéssel, eleven ipar és kereskedéssel, naponta jobban virágzó takarékpénztárral, fõpostaállomással, három irány felé menõ távírdával, minden iránybani gyorskocsi, társaskocsi s egyéb tömérdek kész szállító eszközökkel, számos jótékony intézetek és egyleteken felül a közoktatásra nagy kihatással bíró öt hitfelekezetbeli, városilag gyámolított elemi, és egy, szintén a város által alapított algimnáziummal is bír”. A kérdést mégis az mozdította ki a holtpontról, amikor 1871-ben a megyei igazságszolgáltatást országos irányítású szervezetté változtatták, az egyik törvényszéket már Nyíregyházára telepítették. Ekkor és emiatt határozták el a városháza épületének emeletesre bõvítését.
1876-ban gyökeresen átszervezték az egész országban a megyék területi beosztását, ekkor rendezték Szabolcs vármegye székhelyének a kérdését is: az 1876. XXXIII. tc. értelmében Nyíregyháza lett a székhely. Az utolsó nagykállói megyegyûlést 1876. szeptember 12-én tartották. A megye tisztikara ideiglenesen a városháza épületébe költözött, míg a városi tisztikar a város egyéb épületeiben kapott ideiglenes elhelyezést. Itt tartották 1876. november 28-án az elsõ és 1892. augusztus 31-én az utolsó megyei közgyûlést. Ezután átköltöztek az Alpár Ignác tervei alapján emelt épületbe.
Képünkön a 100. évfordulóra készült plakát látható, amelyet Dienes István tervezett.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)