Ez az „oly régóta nélkülözött, nagy szükséget pótolni hivatott és városunk forgalmára, és ami annak természetes következménye, fejlődésére jelentékeny befolyással bíró” épület 1895. november 10-én tárta ki első alkalommal ajtaját vendégei előtt. Nevét egy korábban telkén álló, úgynevezett Korona-házról kapta, amelyben egykor városi hivatalok és bolthelyiségek üzemeltek.

A város vezetése azt követően határozta el a megépítését, miután a hivatalos személyek megfelelő elszállásolását biztosító nagyvendéglő 1888-ban leégett, így szükségessé vált egy városhoz méltó szálloda építése. Az 1893-ban kiírt versenytárgyaláson Alpár Ignác terveit nyilvánították győztesnek és megvalósításra méltónak, míg a kőművesmunkák elvégzésével a Barzó–Vojtovits vállalkozópárost bízták meg.

[REKLAM]

Egybehangzó volt a vélemény, hogy az épület a város viszonyaihoz képest impozáns arányaival és tetszetős külsejével nagyban hozzájárul a város nagyvárosiasságának emeléséhez. Az épület földszintjén kávéház, sörház, korcsma és bolthelyiségek találhatók. A 100 étkezőre szánt étterem össze van kötve a sörházzal és a korcsmával is. Az emeleten található a táncterem, amelynek terjedelme nagyobb a vármegyeháza díszterménél. Mellette társalgót és cukrászdát alakítottak ki, valamint az emeleten található még 40 vendégszoba és a vendéglős szobája is.

Az épület átadására időzítette a város, hogy a szálló körül futó gyalogjárdát aszfalttal burkoltatta ki. A munkálatokat nagy érdeklődés övezte, hiszen ez volt az első aszfaltozás a városban. Ennek is örvendenek, mert ez is nagyvárosias hangulatot kelt, pedig „csak úgy koptatja az is a cipő talpát és sarkát, ha nem jobban, mint a kőburkolat”.

Ilyés Gábor