6. Sóstói Múzeumfalu, mint néprajzi értékek gyűjtőhelye

A Sóstói Múzeumfalu tervezése 1964-ben kezdődött, az építő munkálatok elindulására azonban csak 1970-ben került sor. A Múzeumfalu első része 1979-ben öt berendezett parasztportával nyílt meg a látogatók előtt. Azóta a 7 és fél hektáros terület beépült, és már több mint 80 építmény képviseli Északkelet-Magyarország sokszínű népi építészetét. Az épületek túlnyomó többsége eredeti, ami azt jelenti, hogy egykori helyszínükről pontos felmérések alapján történt meg az áttelepítésük. Az 1970-es évek elején szakemberek által készített telepítési terv alapján történt a kiválasztott épületek áttelepítése, amelynek eredményeként ma a múzeumfalu egykor a Felső-Tisza-vidékre jellemző orsós településszerkezetű falu képét mutatja, utcáin a porták szigorú rendben sorakoznak egymás mellett, a kiteresedő faluközpontban áll a templom a harangtoronnyal, az iskola, a szatócsbolt, a kocsma és a református parókia épülete. Az épületeket Szabolcs-Szatmár-Bereg megye öt kisebb tájáról – Szatmár, Bereg, Rétköz, Nyírség, Nyíri Mezőség – telepítették a múzeumfaluba. A berendezésnél a szakemberek arra törekedtek, hogy a tárgyak ugyanarról a településről származzanak, ahonnan az épület. Ritkán előfordult, hogy a lakóházat a bútorzattal együtt sikerült megvásárolni, mint például a pócspetri és a tiszadobi házak esetében. Vannak olyan épületek is, amelyek nem eredetiek, másolatban készültek el. A paticsfalas, zsindellyel fedett református templom a Kárpátaljához tartozó egykori beregi település, Kisdobrony főterén állott, s több mint 100 évvel ezelőtt bontották el. A Sóstói Múzeumfalu hazánk legnagyobb regionális szabadtéri múzeuma.