Támogassuk ezt a Népfőiskolát, mert ezzel Magyarországot építjük

Néhány nyíregyházi művész kezdeményezésére 1946 őszén megalakult a Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola. A megyei lapban jelentettek meg egy felhívást, hogy várják azoknak a munkás-paraszt fiataloknak a jelentkezését, akiknek nincs módjukban, hogy a távoli fővárosban tanuljanak. Mintegy 20 fővel be is indult a népfőiskola a Szent István u. 2. sz. alatti épületben. Diószegi Balázs így fogalmazta meg a célját: „Nem művészeket akar az iskola nevelni, hanem olyan embereket, akik a művészet megértése és szeretete révén a demokratikus Magyarország alappillérei legyenek”.

A népfőiskolát egy évig Ősz Dénes igazgatta, majd Budapestre távozását követően Berky Nándor lett az igazgató, aki egyúttal a szobrászati osztályt is irányította. Az alakrajzi osztályt Boros Géza és Diószegi Balázs festőművészek, míg a grafikai osztályt Balogh József vezették, aki egyúttal a művészettörténet előadója volt. Z. Szalay Pál anyagismeretet, Makkay László pedig néprajzot tanított. Emellett oktattak közismereti tárgyakat, sőt nyelveket is. A vidéki hallgatóknak a Béla utcai kollégiumban étkezést, a műteremben szállást biztosítottak. A Szent István utcai épületből a Vay Ádám és a Véső utca sarkán lévő házba költöztek, végül a Luther utca egyik épületében kaptak helyet. 1948-ban szabadiskolává keresztelték át, majd 1953-ban átszervezéssel megszüntették.

A növendékek már az első év végén lehetőséget kaptak, hogy a Nyíregyházi Művészeti Hetek keretében szervezett kiállításon alkotásaikkal szerepeljenek. Nagy megtiszteltetés volt ez a számukra, hiszen a tanáraik mellett olyan kiválóságoknak az alkotásait is kiállították, mint pl. Aba Novák Vilmos és Benczúr Gyula. Ennek a kiállításnak is köszönhetően „legendás barátság szövődött a kis társaság tagjai között”, ahogyan erre Soltész Albert visszaemlékezik.

A népfőiskola hallgatói közül többen felvételt nyertek a budapesti Képzőművészeti Főiskolára és a magyar képzőművészeti élet részeseivé váltak. Emléküket 2004 óta tábla hirdeti a Szent István utca elején.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)