Rácz tanár úr szerepében tér vissza a nyíregyházi színpadra Csikos Sándor

Rácz tanár úr szerepében tér vissza a nyíregyházi színpadra Csikos Sándor

Július 17-én a Pál utcai fiúk látogatnak el a nyíregyházi Rózsakertbe, Rácz tanár úr vezetésével. A tanár úr színpadi megformálója régi ismerőse a helyi művészetkedvelő közönségnek: Csikos Sándor, a Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. A produkcióról és nyíregyházi kötődéséről is beszélgettünk a népszerű színművésszel. (Megjelent a Nyíregyházi Napló július 16-ai számában.)

 

– Megszakításokkal négy évtizede tagja a debreceni Csokonai Színháznak. Az egyik, kilencéves kitérőt 1984–1993 között a Móricz Zsigmond Színház jelentette, ahol közkedvelt színész volt, az utolsó három esztendőben pedig igazgatóként vezette a teátrumot. Milyen érzésekkel jön újra hozzánk?

– Ha Nyíregyházára megyek, úgy érzem: hazamegyek. Nagy örömömre én is azt tapasztaltam, hogy kedvelt a közönség. Az Oszlopos Simeon főszerepét még vendégként játszottam, nagy sikere volt. A Váci Mihály Művelődési Központban mutattuk be a kamaradarabot, ugyanis akkor még nem volt külön stúdiószínpada a színháznak. Utána Léner Péter, az új igazgató szerződést ajánlott. Dosztojevszkij Ördögök című darabjában léptem először színpadra nyíregyházi társulati tagként, utána a Segítsd a királyt! kezdtem el próbálni.

– Kifejezetten kultikus darab volt...

– Igen, nagyon nagy forduló az életemben, hogy eljátszhattam benne István király szerepét.

– Miért volt különleges? A szerző, Ratkó József, a szerep vagy a társulat miatt?

– Az előadást az Antall István, Görömbei András, Nagy András László és Ratkó József által szerkesztett Hangsúly folyóiratnak is köszönhetően óriási várakozás előzte meg, mert az egyik rádióadásban már két jelenet szerepelt a Segítsd a királyt!-ból. A várakozás országossá nőtt, hiszen Ratkó Jóskának akkor már neve volt az irodalmi életben, és a téma is nagyon izgatta az embereket. A pártbizottságot is, mert féltek, hogy mi lesz belőle. A fáma szerint egy példánnyal felszaladtak Pestre, végül (az ibrányi kötődésű) Berecz János engedélyezte, hogy előadhatjuk. Olyan kérdésekről szól a dráma, amelyek sokakat foglalkoztattak, de nem nagyon beszélhettek róla. A Ceausescu-rendszer dübörgése időszakában írta Ratkó, hogy „egybeli nemzet csángó és magyar, szavunk is rokon, lelkünk is rokon”. És azt is, hogy nincsen bűnös ország, nincsen bűnös nemzet, mint ahogyan bennünket, magyarokat Trianon után és 1940 után is annak neveztek. Egy-egy ember lehet bűnös, de nem az egész nép! István király, aki nagyon kegyetlenül bánt azokkal, akik a régmúlthoz ragaszkodtak, az utolsó imájában azt mondja ki: vajon nem fizettünk-e túlságosan nagy árat azért, hogy befogadjon bennünket Európa? Ez 1984-85-ben eléggé rázós téma volt. Most pedig még inkább.

– Pályája során játszott néhány Molnár Ferenc-darabban. A Pál utcai fiúk közte volt?

– Nem. Ez az első színpadi találkozásunk.

– Nyolcvanévesen formálja meg a bölcs Rácz tanár úr alakját. Milyen érzés ilyen sok fiatal között létezni a színpadon, egy zenés, mozgalmas előadásban?

– Nagyon kedvelem ezeket a fiúkat, felettébb tehetségesek. Kitűnően táncolnak, énekelnek, remekül játszanak. Igazán kedvesek velem, én is nagyon kedvelem őket. Kiváló hangulatban teltek a próbák és az előadások, Keszég László, a rendező nagyon jól összefogta az ország különböző részeiből összesereglett szereplőket. Az előadásunknak nagyon nagy sikere van, ötvenszer játszottuk Debrecenben. Most felújítottuk a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, ahol szitáló esőben adtuk elő, de nem ment el senki. A végén tapsoltak, hurráztak, kiabáltak. Jó érzés volt, nagy siker!

– Rácz tanár úr személyében mi a legérdekesebb? Honnan kellett őt megközelítenie?

– Dramaturgiailag az a funkciója, hogy fölfedezze, fölfejtse a gittegyletet. Ő húzza ki a fiúkból azt, hogy itt egy egylet működik, pecsétjük van, tagdíjak, zászló, és így tovább. Az egész konfliktust Rácz tanár úr kérdései indítják el. Ő jó szándékú, megértő, nem rideg nyomozó. Álmélkodik, rácsodálkozik, elképed, hogy milyen komoly társaság a fiúké.

– Nagyon szeretem Molnár Ferencet, zseniális írónak tartom. Nyíregyházán két, Debrecenben egy darabjának voltam részese, s most itt a musical. A Pál utcai fiúk, mint regény, világsiker. Grecsó Krisztián librettója, Dés László zenéje és Geszti Péter szövegei teszik napjainkban sikeressé ezt a változatot. Bízunk benne, hogy a fővárosi produkció sokéves sikere a mi társulatunkkal is megismétlődik. Például Nyíregyházán, a Rózsakert Szabadtéri Színpadon...

 

Kováts Dénes