Júlia Fürdő:  Újabb, egyben régi kérdések és konkrét válaszok

Múlt heti részletes, tájékoztató cikkünk rengeteg kérdést megválaszolt a Júlia Fürdő pillanatnyi helyzetéről, csakúgy, mint az üzemeltető Sóstó-Gyógyfürdők Zrt. korábbi, őszi, a céghez érkezett hivatalos megkeresésekre adott válaszai, vagy a Nyíregyházi Televízió tavaszi, helyszíni riportja. Lényegében ugyanazok a felvetések kerülnek elő, részben új köntösben. Ám mivel azóta újabb feltételezések láttak napvilágot, melyek egy része szerkesztőségünkhöz is eljutott, érdemesnek találtuk újra Matavovszky Dániel vezérigazgatóhoz fordulni. A folytatás előtt javasoljuk elolvasni a múlt heti lapszámban megjelent kétoldalas tájékoztatást, amely most is megtalálható a nyiregyhaza.hu városi webportálon „Vélemények helyett tények a jelenleg zárva tartó Júlia Fürdőről” címmel.

– Idézzük vissza a továbbra is átmenetinek minősülő bezárás okait, különös tekintettel az energiaárakra.

– Az elmúlt időszak a fürdőüzemeltetők szempontjából sajnos kicsit sem tekinthető ideálisnak. A Júlia Fürdő – ahogy az ország összes létesítménye – több ütemben is zárva tartott a Covid-járvány időszaka alatt. A járvány elmúltával, 2022 őszén kellett bezárni a fürdőt az energiaárak drasztikus emelkedése miatt, ez szintén nem volt egyedülálló az országban. A korábban 18 forintos villamosenergia-díj 74 forintra, a 3600 forintos távhő díja pedig 62 000 forintra nőtt. Megjegyzem, hogy a villamos energia díja jelenleg 57 forint, a távhő díja pedig 11 000 forint. Ami a 2022-es bezáráshoz képest még mindig nagyságrendileg háromszor drágább. A rezsicsökkentés ugyanis a lakosságot, a háztartásokat hozza kedvező helyzetbe, ám azok egy ilyen szolgáltatásnál nem jelentkeznek.

– A pillanatnyi zárva maradásnak azonban vannak 2007-re visszavezethető műszaki okai is, mint azt korábban részletezte. Nem lehetett volna valamit korábban tenni?

– Mint már korábban tájékoztattuk a nyilvánosságot, a statikai problémákra 2019 évben derült fény, amikor az alagsorban a mennyezetről betondarabok váltak le, és láthatóvá vált a betonvasak állapota.

A statikus szakértő ekkor az üzemeltetést engedélyezte, de alátámasztást és további ellenőrzést írt elő. A későbbiekben a bezárás alatt is megtörténtek a statikai ellenőrzések, amik a helyiségek használatát már nem engedélyezték, azokat veszélyesnek nyilvánították. Emiatt és a korábbiakban számos alkalommal részletezett egyéb műszaki problémák miatt tart zárva most a fürdő. Mint többször beszámoltunk róla, az alagsori födém műszaki problémája egy 2007-ben történt felújításra vezethető vissza. A hibára csak 2012-ben derült fény, amikor az üzemeltető javította a korábbi hiányosságokat (csaptelepcsere, szigetelés, javítás). Annak, hogy ezeknek a hiányosságoknak a következtében a födém károsodott, csak 2019-ben voltak látható jelei, 12 évvel az alapvető probléma „beépítése” után. Meg kell említenem, hogy közel 20 évre visszanyúló szerződéses jogviszonnyal kapcsolatban pontos információkat szolgáltatni roppant nehéz.

– Újra meg újra előkerül, hogy tömegek használnák, csak éppen zárva van.

– Az üzemeltetés nagyságrendjéről, az ebből következő, előre kalkulálható jelentős napi/évi veszteségekről és a valós használók számáról a korábbi cikkben is tettünk konkrét említést. Eszerint a vendégszám a bezárás előtti 10 év átlagában roppant alacsony volt, nagyságrendileg 100 ezer vendéget jelentett évente. Ez első hallásra soknak tűnhet, de ha elosztjuk 365-tel, napi 273 vendégről beszélünk, beleértve az úszásra érkező gyerekeket is.  Talán mondani sem kell, hogy e százakból, aki akarta, régen megtalálta a helyét például a sóstói gyógyá­szaton, az Aquarius szaunájában, vagy a városi uszoda, esetleg az Arany iskola medencéjében. Szögezzük le újra, mert sokakban az a kép élhet, hogy rengetegen használták a fürdőt – a több éven keresztül vezetett statisztika egyáltalán nem ezt mutatja. Persze, számos nyíregyházi­nak vannak júliás élményei – mint elmondtam, nekem is, hiszen nosztalgiával gondolok vissza arra, hogy itt tanultam meg úszni –, de akik most azt mondják, hogy jönnének – miért nem jöttek? Az ugyanis, hogy valaki „járt” oda, lehet, hogy évi néhány alkalomra vonatkozik, és korántsem jelent valós, a fenntarthatósághoz érezhetően hozzájáruló jelenlétet, talán egy szűk csoportot leszámítva. És újra hangsúlyozzuk, hogy minden szolgáltatás megoldott, még ha nem is egy helyen. Nem gondoljuk, hogy probléma lenne, hogy gyermekeink nem a szűk Júliában, hanem az erre a célra épített, modern Eissmann Városi Uszodában tanulnak meg úszni a belváros közepén – mellesleg kormányzati program keretében. A 60 fős szaunaház pedig most épül, pluszban az Aquariusban, mert látjuk az igényeket.

– Talán ehhez kapcsolódik egy állandó felvetés: az úszómedence miért nincsen lefedve Sóstón? Akkor egy helyen lehetne úszni és szaunázni.

– A városlakók emlékében még élhet, hogy a Parkfürdő úszómedencéje télen sátorral fedve várta az úszókat. Az energiaárak változásával sajnos ettől egészen biztosan el kell búcsúznunk. Az úszómedence mérete nagyon nagy, a medence és a sátor levegőjének téli fűtése, a levegőrendszer működtetése gazdasági totálkárt jelentene. Ráadásul az Élményfürdő épületétől a medence jelentős távolságra található, a vendégek számára sem komfortos a megközelítése. A városi uszoda megnyitásával pedig valós igény sem mutatkozna a használatára. Ez is inkább a nosztalgia része, amellett, hogy nem is lenne túl korszerű ez a megoldás. A múltkor is hangsúlyoztuk: még nyáron sincs kihasználva az ötvenes medence abban a bizonyos reggeli időszakban, mikor az Eissmannt most sokan használják. Próbálkoztunk hosszú ideig reggeli úszójegyes megoldással, de minimális érdeklődés kísérte: szó szerint 1-2 emberért kellett fenntartani a rendszert a nyári hajnalokon.

– Akkor térjünk vissza újra a forgalom kérdésére, konkrét összevetésekkel, újra kiemelve a nyíregyháziak és nyugdíjasok kényelmi lehetőségeit.

– Az Élményfürdő – a gyógykezelésre érkezőkön kívül, valamint a Parkfürdővel közösen üzemelő nyári szezonon kívül – 15–20 ezer fő/hónap vendéget fogad. A nyári szezon három hónapjának kivételével 2025-ben 155 ezer vendéget fogadtunk. A nyári szezonnal együtt a vendégszám nagyságrendileg évi 360 ezer fő, a Tófürdővel együtt 380–400 ezer fő közötti vendéget fogadunk Sóstón. Ehhez jönnek hozzá a gyógykezelésre érkezők. Jegyárainkat úgy alakítottuk ki, hogy mindenki számára legyen megfizethető belépőjegy. A nyíregyházi nyugdíjasok 2300 forintért válthatnak belépőjegyet a nyugdíjas napokon, de azok a nyíregyházi vendégek, akik kizárólag a termálvizes medencéket szeretnék igénybe venni, hétköznap 3000, hétvégén 3100 forintért megtehetik ezt. Ilyen kedvezményes jegyárakkal és minőségi szolgáltatásokkal nem csoda, hogy népszerű a fürdő a városlakók körében is. És akkor szinte ugyanerre kellene fenntartanunk egy másikat is, aminek a felújítása, majdhogynem újjáépítése eleve jelentős összeg, és garantáltan további veszteségeket termelő?