Nemzetcsonkolásunkra emlékezve mégsem a gyász, hanem a hála érzése töltötte el szívünket, lelkünket, amikor a Nemzeti Összetartozás napján, június 4-én a kárpátaljai testvéreinkkel együtt küldhettük imáinkat Istenhez a nyíregyházi Kálvin téri református templomban.
Igehirdetésében dr. Gaál Sándor esperes, a Nyírségi Református Egyházmegye vezető lelkipásztora kiemelte: ezen a napon a világ számos pontján élő magyar közösségek tagjai arra emlékeznek, hogy a 103 évvel ezelőtt, Trianonban Magyarországra kényszeritett békediktátum nyomán a más országok fennhatósága alatt élő honfitársaink lelki közösségét Isten nemcsak megtartotta, hanem megerősítette. Összetartozásunkat bibliai ige és zsoltár is alátámasztja: Krisztusban egy test tagjai vagyunk, igy éli ezt meg nemzetünk is. Az ünnepi istentiszteletet nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése, és a gyülekezet énekkarának előadása tette teljessé. A kárpátaljai reformátusok saját himnuszuknak tartott 799. zsoltár éneklése, a Mindig velem, Uram, mindig velem nemcsak a szíveket dobogtatta meg, hanem a lélek kapuit is megnyitotta. Idén első alkalommal hívta közös ünneplésre a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség a Kárpátalján élő gyülekezetek tagjait, vagy a már megyénkben élő, odaátról áttelepült testvéreket. 24 településről – Beregszásztól Ungvárig – mintegy 100-an fogadták el az invitálást, és a zsúfolásig megtelt templomban az istentiszteleten, majd az azt követő szeretetvendégségen találkozhattak határainkon innen és túl a reformátusok, a gyülekezet lelkipásztorai, a presbiterek, az önkormányzat képviselői.
Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere köszöntőjében fontosnak ítélte azt a nagyszabású, spontán szerveződött segítségnyújtást, amely a tavaly február 24-én kitört háborút követően szinte napok alatt kibontakozott. Önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, intézmények és magánemberek nyújtottak segítő kezet élelmiszerek, tartós fogyasztási cikkek, takarók gyűjtésében. A határra személyesen utaztak a láthatatlan angyalok, ideiglenes szállások, egészségügyi ellátás, ételosztás, szállítás, tolmácsolás, jogi és szociális tanácsadás és a befogadás üzenetével. Nagy szavak helyett apró tettekkel nyílvánította ki a város, a megye és az ország: veletek vagyunk. A történelmi múlt bűneit jóvá tenni nem lehet, de meg kell keresnünk az együttműködés, az összekapcsolódás szálait a kultúra, a tudomány, a gazdasági élet, az egyházak, a családok mindennapjaiban.
A harangszó most nem a gyászt idézi, hanem a hálaadásra emlékeztet – hallottuk dr. Mozga Róberttől, a gyülekezet főgondnokától -, magyarságunkat, hitünket nem tudta semmilyen hatalom elvenni, mert azt Isten nem engedte. Az országot szét lehetett darabolni, de a lelkünket nem lehetett szétszakítani. Ez a találkozó is ékes példa erre.
A terített ünnepi asztalnál a testvéri szeretet megnyilvánulása sem feledtette azt a tengernyi szenvedést, amelyet a megcsonkított ország újra rajzolt határain túlra rekedtek élnek meg generációk óta. Közös sorstragédiájuk egyéni, családi eseményeken át láthatóak. Horváth Olga és a férje, Horváth János Ungvárról kiemelte: fiuk, János Harkov mellett mentősofőr, félévig haza sem mehetett. A vegyész és gépészmérnök házaspár a hadkötelezettség miatt nem mer még látogatóba sem hazamenni. Molnár Ágnes és férje, Molnár Endre Tiszapéterfalváról jöttek el, azóta építkeztek Kistelekiszőlőben, de azt a lelki, anyagi, egészségügyi válságot, amit átéltek, soha nem feledik. Fiuk, lányuk ott maradt, vállalkozók, igy a 4 unoka és 4 dédunoka ritkán ülhet egymás mellé a családi asztalnál. A testvérpár, Tóth Tünde és Orosz Ingrid, férjeikkel, szűkebb családjukkal látogattak ide. Hátra hagyták szeretteiket és a családi házat, a gyerekeik már itt járnak iskolába. A kétlakiság mindennapi része lett az életüknek.
Testvérgyülekezeti kapcsolatot ápol legtöbb egyházközség a külhoni magyarokkal - fogalmazott Gaál Sándor. Nyíregyháza és Bulcsu közt szőtték szorosra a szálakat. Akik késztetést éreznek, azokat szélesre tárt kapuval és nyitott lélekkel várjuk a gyülekezetünkbe.
Szerző: Tóth Kornélia