Múzeumi finisszázs – Szombaton utolsó alkalommal léphetnek be a Jósa András Múzeumba

Mint arról már hírt adtunk, január végén két esztendőre bezár a Jósa András Múzeum. 2,8 milliárd forintot nyert a város egy turisztikai célú TOP-os pályázaton, hogy 2024-ben korszerű, XXI. századi közgyűjtemény és kiállítóhely fogadja a látogatókat. Hogy hogyan változik a neoklasszicista épület, mely 1974-től ad otthont a múzeumnak, egyelőre rejtély.

Az óvodások az utolsó látogatók egy csoportja a Jósa András Múzeumban, ugyanis szombatig tart a múzeumi finisszázs, vagyis az az alkalom, amikor még megnézhetik az állandó és időszaki kiállításokat, mert a következő hetekben lebontják, becsomagolják és raktárakba zárják a gyűjtemény valamennyi kincsét, illetve vándorkiállításokat indítanak útra. Salgótarjánba készül például városunk szülötte, Benczúr Gyula kiállítása. A Bem iskola diákjainak is a kedvencei közé tartozik ez a képzőművészeti tárlat.

„A harc, meg a katonás kiállítás a kedvencem, kétszer is láttam őket. Nagyon tetszett ez a Benczúr Gyulás is, nagyon jó volt. A múltkor is voltunk az osztállyal, akkor rozsdás régészeti dolgokat smirglipapírral csiszoltunk, meg vázadarabokat illesztettünk össze.” „Én mindenféleképpen fogok még ide visszajárni. Nekem is legjobban a Benczúr-kiállítás tetszett” – így nyilatkoztak a Bem iskola diákjai, Antal Szabolcs és Szilágyi-Lakatos Boglárka.

Nagyon sajnáljuk, hogy bezár, mert szerettünk ide jönni – mondták az iskolások.

Másfél évszázad gyűjtését, több mint egymillió tárgyat őriznek a múzeumban a cseréptől a festményig. Érzékeny és könnyebben kezelhető tárgyakat, kincseket, melyeknek egy részével talán nem is találkozhattak a látogatók. Esetleg azok, akiknek évtizedes emléke van az intézménnyel.

„Szűcs Mária vagyok, tizen-sok éve járok a Múzeum Baráti Körébe. Most nem búcsúzunk, mert nem szeretnénk búcsúzni, várjuk a felújítást, a megújult múzeumot, hogy ez a baráti kör, aki szeretettel járt ide, és annyi jót kapott, visszataláljon majd.”

Az a jó a múzeumban, hogy az ember rengeteg csodát lát – mondja a múzeumbarát, akinek már a szülei is a baráti körbe tartoztak. 

„Végül is a honfoglalás kori leletek nagyon különlegesek. Az ember elgondolkodik, hogy milyen érdekes dolgokat láthat, úgy tudom, hogy a nyíregyházi múzeumban a honfoglalás kori lelet az különleges” – mondta dr. Fazakas László múzeumbarát.

Ezek most az emlékezés és a búcsú napjai. A múzeumi lépcsőn történt esküvői fotózások emléke, egy simítás az ajándékba kapott műkincsek felületén, még egy tekintet a sötét sarki zugba állított kőtáblák, sifonok, szekrények fölött. Egy kacsintás a királyok, művészek, földben lelt aranyak felé. Kattan a széf, a lakat a trezorterem ajtaján, de már nem itt, valahol máshol. Utolsó locsolás a gyűjtemény védjegyévé vált növényekre. A régész a Jósa szobába invitál bennünket, emlékei leginkább ehhez a gyűjteményhez kötik.

„Az a helyzet, hogy a legtöbb energiát, a legtöbb gondolatunkat maga a költözés, ennek a logisztikája terheli. Persze, nagy bizalommal vagyunk abban, hogy egy megújult épületbe fogunk visszaköltözni. Tény és való, hogy az elmúlt évtizedekben sok minden változott, a látogatói elvárások és szokások. Természetesen nekünk is meg kell újulnunk. Igen, egyik szemünk sír, a másik nevet. Bízunk benne, hogy a legjobb dolog fog kialakulni belőle” – így fogalmazott a Jósa András Múzeum igazgatóhelyettese, Körösfői Zsolt.

Mi, látogatók emlékezhetünk a régi nagy kiállításokra, a honfoglalás korából, a Seuso-kincsekre, Munkácsy vagy Szinyei nemzetközi hírű, korszakos alkotásaira. Nincs már meg az udvari garázssor, ahonnan a múzeumok éjszakáján kiszolgálták a tömegeket, és hamarosan lebontják a kopott bérházat, melynek a helyére irodalmi múzeumot terveznek. De már a huszár szobrot sem találják az épület Benczúr téri szárnya előtt, ahol indul a felújítás. Ezután hétköznapi dolgok következnek. Dobozolás, közbeszerzés és tervezés.