Az enkausztika egy ókori görög technikai eljárás, mely reneszánszát éli Góré Szabina festői világában. A forró méhviaszt és porfestéket elegyíti pasztává, és festőkéssel, ecsettel viszi fel a vászonra. Õ ezt még továbbfejleszti olajfestékkel és akrillal.

A kiállítótermet enyhe-kellemes viaszillat járja át, annál is inkább, mert ezek a képek zömmel nagyméretűek. Közléstartalmuk mai, szinte egyikről sem hiányzik az ember, a mindennapi élethelyzetek. Környezetük perspektívátlan, geometrikus alakzatok apró szövete, esetenként nyomott mintázattal. Ezekkel tolja át a hangsúlyt a történésekre. Megfejthető és többértelmű üzeneteket hordoznak a nem véletlenül előhívott állatok – helyenként szimbólumokká magasodva. De figyel a génmódosított növény- és állatvilágra, a lehetséges veszélyekre. A mindezeket közvetítõ figurák életnagyságban, keresgélő-karakteres ecsetkezeléssel jelennek meg.

De megmutatja az úgynevezett „vizuális zaj”-t is. Fekete sorozatában az ismétlődő jelek és motívumok sajátosan átlényegülnek. A szerepeltetett nyúl, bárány, gyík és ló, valamint a vibráló-perspektívátlan képkivágás, szokatlan közlésmód jelentés sztereotípiáinkról, a látens veszélyekről és az útról a transzcendens felé. Góré Szabina a tér és idő változó viszonylataira keresi a vizuális válaszokat, egy ősi technika előhívásával. Ezekkel a felvetésekkel ajánlom szíves figyelmükbe a kiállítást.

(Szerző: H. Németh Katalin)