Épp hetven éve annak, hogy elkezdte filmes tanulmányait. Akkor Budapest még „bokáig ért” a háború alatti bombázások következtében. Mindezt azon a kötetlen beszélgetésen tudtuk meg a napokban, melyen a beszélgetõtársa Sedi­ánszky Nóra, a színház mûvészeti tanácsadója volt. A 90. évét betöltött mûvész rendezõi pályája nagyon „vidoran”, egy vígjátékkal indult 1954-ben: az azóta is töretlen népszerûségnek örvendõ Liliomfival. Ez volt az egyik legtöbbet vetített film abban az idõben. Olyan fantasztikus színészekkel forgatta, mint Darvas Iván, Ruttkai Éva, Soós Imre vagy az általa felfedezett Krencsey Marianne, aki hamarosan az elsõ felesége lett. Már ez az opusa kijutott Cannes-ba, de nem õ, hanem Várkonyi Zoltán képviselhette az alkotókat. Õt ez csöppet sem zavarta, nagyon jóban voltak egymással, s biztosan tudta, hamarosan újabb filmet forgathat majd, amivel õ is eljuthat a Riviérára.

[REKLAM]

Nemzetközi szinten is összeforrt a neve a Szerelem címû filmjével, amit minden idõk 100 legjobb filmje közé választottak. Három díjat is nyert vele Cannes-ban, ahol máig összesen hat filmje szerepelt. Nem tervezték így, de mint egy korábbi nyilatkozatában elmondta, épp abban a cellában forgatták, ahol Darvas Iván raboskodott 1956 után, s még az õre is elõkerült idõközben. A Macskajáték címû mozija Oscar-jelölt volt 1974-ben. Fellini Amarcordjával versenyeztek a Legjobb külföldi film címéért. Nagyon emlékezetes volt számára, hogy Ingrid Bergmannak ítélték oda a legjobb mellékszereplõnek járó díjat, aki azonban azt mondta, lemond errõl, mert azt nem õ érdemelte ki, hanem Az amerikai éjszaka címû filmben szereplõ Valentina Cortese. A gyönyörû színésznõ, aki Makk Károly mellett ült a díjátadó ceremónia alatt, zokogásban tört ki. Neves rendezõnk egy lengyel kollégájával együtt kísérte a színpadra.

[REKLAM]

Születésétõl fogva predesztinálva volt a filmmel foglalkozásra, hiszen a szülei 1924-ben egy színben nyitottak egy némafilmes mozit Berettyóújfalun, ahol a következõ évben megszületett õ. Ma ebben a városban mozi viseli az édesapja, Kálmán nevét. Mint elmondta, nagyon sok fesztivált végigült már a nejével együtt, nemzetközieket is szép számmal, újdonsága ugyanakkor a VIDOR-nak, hogy itt a nézõkbõl tevõdik össze a zsûri, amit különbözõ foglalkozású emberek alkotnak, akikkel az elõadások után komoly eszmecseréket folytatnak. Tanítani lehetne, ahogyan érvelnek, meggyõznek. Azért is jön szívesen Nyíregyházára, mert úgy tapasztalta, hogy a színházban és azon kívül is itt roppant figyelmesek az emberek.

Sz. Kántor Éva