Máig Vietórisz-fohászokkal indítanak az evangélikus gimnazisták

Ebbõl az alkalomból a Mesélõ Nyíregyháza Városvédõ Füzetek sorozatban újra kiadta Vietó­risz József verseinek válogatását, melyhez dédunokája, Szesztay Domokos írt bevezetõt. A füzet bemutatója egy kellemes hangulatú irodalmi kávéház keretében zajlott, melyen a költõ leszármazottai is szép számmal megjelentek.

Vietórisz József 1868. április 27-én született Nyíregyházán. Középiskolai tanulmányait a helybeli evangélikus gimnáziumban kezdte, ahol nem csupán éles eszével tûnt ki társai közül, de költõi tehetsége, ének- és tánctudása, valamint szeretetre méltó egyénisége is népszerûvé tette. Érettségi vizsgát a pesti fasori evangélikus fõgimnáziumban tett, majd az egyetemen görög-latin szakos diplomát és klasszika-filológiai doktorátust szerzett. Tanári pályafutását 1891-ben a Nyíregyházi Ág. Hitv. Evangélikus Fõgimnáziumban kezdte meg, melynek két ízben igazgatója is volt. Innen ment nyugdíjba 1928-ban. 1894-ben kötött házasságot Somogyi Lenkével, házasságukból hat gyermek született. 1954. december 6-án hunyt el.

Meghatározó volt Nyíregyházán

Vietórisz József élete végéig Nyíregyháza szellemi életének meghatározó egyénisége volt. Öt évtizedig volt a kaszinó titkára, melynek történetét is megírta, s ott találjuk nevét a Bessenyei Kör alapítói között is. A Nyírvidék rendszeresen közölte verseit, de megjelentek írásai a fõvárosi lapokban is. Verseskötetei (Giuseppe versei, Orgonazúgás, Ars poetica mea, Sóhajok hídján), valamint a Senki Pál c. verses regénye (mellyel elnyerte az MTA Nádasdy-díját) méltán emelték kora elismert költõi közé. 1937-ben a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Költészetének lényegét dédunokája, Szesztay Domokos így fogalmazta meg: „Talán nem vagyok egyedül, akit mindig megfogott költõi életmûvében az a harmónia, ahogy ráirányítja figyelmünket az ember kapcsolódási pontjainak a családtól a szülõföldön és a nemzeten át az egyetemes humánumig és az Isten-hitig tartó, egymásba-egymásra épülõ és egyre táguló köreire. Arra, hogy csak ezek együttes megélése útján tudjuk átérezni azt, amit Tamási Áron úgy fogalmazott meg: azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne”. Az evangélikus gimnáziumban ma is Vietórisz József két fohászát mondják el a diákok a nap kezdetén és végén. Emlékét az iskola falán márványtábla õrzi, az õ nevét viseli Nyíregyházán egy utca, valamint egy pedagóguskitüntetés is.

Urbán Teréz, Nyíregyházi Városvédõ Egyesület