Isten Veled, Sönyi!
A kétezres évek elején jártunk, amikor mindenki Sönyije megjelent a Kossuth téren egy streetballfesztiválon. Különleges hallása volt, kilométerekről képes volt észrevenni, ha valahol lepattant egy kosárlabda, és ilyenkor persze azonnal ott termett. Nélküle ugyanis nem rendeztek kosármeccseket Nyíregyházán.

Persze kíváncsi voltam a véleményére, élvonalbeli játékosként hogyan látja az utcai változatot, szokásos humora azonban ezúttal sem hagyta el. Mivel a riporterek többsége 20–25 centiméterrel alacsonyabb volt nála, ezért az interjúknál mindig lefelé nézett. Engem viszont felállított a Kossuth tér egyik padjára, így jó egy fejjel már én tűntem magasabbnak. „Csak gondolkodjanak a nézők, mekkora lehetsz, ha én is felnézek rád!” – mondta mosolyogva.

Pedig mi néztünk fel rá! A játéktudása, a sport, a munka iránti alázata, embersége miatt. 1984-ben tagja volt az NB I-be jutott Tanárképző együttesének, majd tanulmányai miatt a fővárosba költözött, és előbb a MAFC, később a Paks játékosa lett. De soha nem feledkezett meg Nyíregyházáról, visszatérve a megyeszékhelyre ismét csatasorba állt, és újból az élvonalhoz segítette a klubot. Később az öregfiúk tornák állandó résztvevője volt, és a sportágat olyan szinten szerettette meg gyermekeivel, hogy ők is kosárlabdáznak.

A múlt héten érkezett a rossz hír, hogy Gergely Tamás váratlanul elhunyt. Felfoghatatlan, döbbenetes. Mindössze 50 éves volt...

Isten veled, Sönyi!

Dankó László