2015. október 29-én abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy részt vehettem a Belügyminisztérium márványaulájában tartott ünnepségen, ahol megemlékeztek azokról a bátor magyarokról, akiknek a Világ Igaza kitüntetést és a Magyarország Bátorságért Érdemjelet adományozták. Félreértés ne essék, ezek a díjak tiszteletbeli megemlékezések, főhajtások azok előtt, akik egy vészterhes időszakban mertek szembemenni a törvényekkel, és bátran kiálltak saját morális értékrendjük mellett. Ez a díj semmilyen pénzjutalommal nem jár a leszármazottaknak. Összegyűlnek a megmentők és a megmentettek leszármazottai, hogy leróják tiszteletüket és megemlékezzenek azokról, akik a Soá, a holokauszt, az üldöztetés időszaka alatt az igazság pillanatában nem maradtak tétlenek.

„Mi, az izraeli túlélők, nem felejtkezünk el a megmentőkről. Rendkívüli bátorságuk elismeréseként Izrael Állam és a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetést adományozza nekik” – mondta Őexc. Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete. Az október 29-ei díjazottak között ott volt Nemes Tiborné, született Vaskó Ilona, aki megmentette a Baral családot.

Lengyelországból szöktek

A család története 1942-ben, Lengyelországban, a krakkói gettó végső felszámolásával kezdődik el, megjárva a płaszówi koncentrációs tábort, ahonnan a tarnowi gettóba kerülnek. Innen sikerül az addigra teljesen szétszakadt családból Frankának és lányának: Anetának megszöknie. Az isteni gondviselésnek köszönhetően sikerül megszöknie a többi gyermeknek is, akikkel útközben találkoznak, és gyalog indulnak el Budapestre. 1943-ban érkezik Budapestre Franka Baral, három gyermekével: Janekkal, Anetával és Martinnal, valamint húga, Hela gyermekeivel, Adával, Paulával és Olgával.

[REKLAM]

Nemes Tiborné – a továbbiakban Ilonka néni – itt találkozik az éhező gyermekkel, Janekkal az utcán: A kisfiú, Ilonka néni Pongrácz úti lakása előtt sírdogált, hogy nagyon éhes és fázik. Nemes Tiborné gondolkodás nélkül cselekedett. Ő is anya volt. Összeszedte a hat gyermeket és Frankát, magához vette őket a másfél szobás lakásukban. Megetette, és megerősítette őket.

Rozsrétszőlői menedék

1944 júniusában Budapest rendkívül veszélyes hellyé vált. A német megszállás miatt Ilona féltette a pártfogoltjai életét, ezért a lelkükre kötve, hogy ha bárki kérdezi, ők lengyel, katolikus menekültek, a lakásával szemben lévő síneknél várakozva, egyesével rakta fel a gyerekeket a Nyíregyháza felé tartó vonatra. Minden gyermeket elkísért Ilonka néni Rozsrétszőlőbe, a szüleinek tanyájára. Pár napot ott töltött, majd visszament Budapestre, a következő gyermekért. Utoljára Frankát is hozta.

Megérkezésükkor, magyar nyelvtudás híján, lengyelországi katolikus menekültként mutatta be őket a családjának. Franka és a hat gyermek a felszabadulásig a tanyán maradtak, és segítettek a ház körüli teendőkben.

Katolikus templomba jártak

Aneta, Franka egyik gyermeke, elmesélte, hogy minden vasárnap öt kilométert gyalogoltak be Nyíregyháza központjába, a római katolikus templomba szentmisére, imádkozni Istenhez, hogy mentse meg őket. A család vágya teljesült a megemlékezéssel és a posztumusz kitüntetés átadásával, melyet Nemes Tiborné, született Vaskó Ilona unokája, Körmendi Ottóné vett át. Anetának volt még egy nagyon fontos vágya, mint túlélő. Szerette volna meglátogatni újra Nyíregyházát, Rozsrétszőlőt és a római katolikus templomban köszönetet mondani a megmentőjének a szentmisén.

Hálásan gondolnak Nyíregyházára

Mit tanulhatunk mi a történetből? Például, hogy merjük felvenni a harcot az antiszemitizmussal szemben, ne engedjünk utat semmilyen megkülönböztetésnek. De megtanulhatjuk azt is, hogy él Ausztráliában, Amerikában, Izraelben egy család, több mint ötven leszármazottal, akik hálásan gondolnak Nyíregyházára. Hálásak egy nyíregyházi születésű asszonynak, aki a vész viharában olyan döntést hozott, amit kevesen mertek megtenni. Mi is legyünk büszkék városunk kisembereire, emlékezzünk meg azokról a hősökről, akik tudtuk nélkül vitték tovább Nyíregyháza jó hírnevét. Merjünk büszkék lenni arra, hogy hol születtünk, honnan eredünk...

Él Ausztráliában egy zsidó hölgy, Aneta, egy holokauszt-túlélő, aki november 1-jén tiszteletét tette a városunkban lányaival: Michelle-lel és Liliannal, aki több mint 70 éve őriz egy medált, amin egy katolikus szent található. Ehhez a szenthez imádkozott a háborúban, hogy túlélhesse azt.

              Vaskó Ilona