Hármas ikrekkel, hétfős családban, karantén idején – Mozgalmas mindennapok

Pár hete még teljesen ismeretlen volt az egészségügyi távolságtartás vagy az önkéntes karantén fogalma, mára azonban a mindennapok részévé váltak. Van, aki egyedül, míg mások nagycsaládban „vészelik” át ezt az időszakot: Rákócziék Levivel és Noellel, na meg a hármas ikrek Liával, Attilával és Bálinttal... (Megjelent a Nyíregyházi Napló online kiadásának április 8-ai számában.)

Egy babát terveztek – a most 12 éves Levi és a 4 éves Noel mellé –, de hármas ikrek – Lia, Attila és Bálint – érkeztek 2018-ban, a Jósa András Oktatókórházban a Rákóczi családba. Azóta persze teljesen megváltozott az életük, minden téren: többet kell mosni, többet kell takarítani és többet kell főzni. Ancsa, az édesanya egyedül van otthon a gyerekekkel, Attila, az édesapa pedig dolgozik. Az első két hónapban hasfájósak voltak az ikrek, akkor 2-3 óránként felkeltek hozzájuk. Persze, azt is megtapasztalták, milyen az, amikor egyszerre kezdenek el sírni. Szerencsére azonban csak kettő, mert a harmadik egy kicsit lustább volt, mindig később csatlakozott be. Azóta viszont eltelt 2 év, és a súlyukkal együtt az energiájuk is gyarapodott.

– Ahogy az ikrek egyre nagyobbak lettek, ezzel együtt a mindennapjaink is még mozgalmasabbakká váltak és persze egyre több energiát is igényelnek. Ezt folyamatosan szoknunk kell, még most is. Noel már 4 éves, Lali 12, az ikrek pedig 2. A kicsik már beszélnek, és nagyon igénylik a törődést. Sokszor odabújnak hozzánk, szeretik, ha simogatjuk őket. Igazából kettéosztottuk a párommal a csapatot. Amikor ő van a kicsikkel, akkor én foglalkozok a nagyokkal, majd fordítva. Mivel most a vírus miatt nincs se ovi, se bölcsi, így a párom van otthon az öt gyerekkel – mesélte a családfő, Attila. – A nagyobbak nagyon szeretik a könyveket, a kicsik fürdetésében pedig besegítenek a párom szülei. Korábban gondot jelentett, hogy nehezen tudtunk az öt gyerekkel autóval közlekedni. Ha városon belül kellett mennünk valahová (még mikor jó idő volt), akkor általában én elmentem a nagyobbik fiúval, Levivel, biciklivel, Ancsa pedig a másik néggyel utánunk autóval. Szerencsére azonban már ez a probléma is megoldódott. Februárban megérkezett az új autónk, amibe elférünk mind a heten. Pont a járvány kirobbanása előtt szerettük volna meglátogatni a távolabb élő rokonainkat, de ez most csúszni fog. Addig is élvezzük a nagycsaládos, energikus mindennapokat.