Évforduló – 30 éves a Mandala Dalszínház
Légy jó mindhalálig, Képzelt riport, Páratlan páros, A miniszter félrelép, Hyppolit, Egri csillagok – és egészen 50-ig sorolhatnánk a Mandala bemutatók címeit. Az idei téli sajtótájékoztatón ismertették a jubileumi évad terveit. Februárban megtörtént a Mandala Gála, majd márciusban bemutatták a Charley nénjét, most hétvégén pedig megnyílt a fotó- és plakátkiállítás, júliusban aztán indul a Mandala Nyár.
Néha egy álom csodát ígér, szoktuk emlegetni a Mandala produkciók kapcsán, most pedig egyenesen jelmondata lett a Dalszínháznak. Az 1992-es februári bemutató, a József és a bűvös kabát dala után eltelt 3 évtized valóra váltotta az akkori álmot. A tagok és a közönség számára egyaránt. Az első kérdés a Mandala mai vezetője felé nyilván az, hogy így, 30 év távlatából mit jelent számára a Dalszínház.
„Tulajdonképpen mindent, mert egyrészt a hobbimat élhetem, és az a munkám, hiszen 12 éves koromban kerültem először a színpadra a Periszkóp Pantomim stúdió utánpótlástagjaként, és én onnantól kezdve folyamatosan színpadon vagyok. Rengeteg csodálatos élmény, barátság, és a házasságom is egy mandalás ismeretség és munkakapcsolatban nőtte ki magát, és a gyerekeim is így születtek. Ezért mondom azt, hogy mindent” – vallott mandalás életéről Bódis Gábor, a Mandala Dalszínház ügyvezetője.
Beszélhetnénk sok dologról a Mandala kapcsán. A 6 ezer lejátszott előadásról és 2 millió nézőről, a több száz fiatalról, akik megfordultak a színházban, hiszen itt mindenki szót kapott. Aki beszélni, táncolni, énekelni vagy szerepelni szeretett volna. Együtt volt benne minden. És arról is, hogyan született meg ez a nagy család, ahová neves, fővárosi színészek is örömmel jönnek egy-egy főszerep és előadás kedvéért. Vikidál Gyula, Mikó István, Varga Miklós, vagy pl. Besenczi Árpád.
„Ezt a kérdést leginkább nekik kellene feltenni, hogy miért szeretnek hozzánk járni. Talán érdekesnek tartották 20–25 éve azt, amit mi csinálunk, hiszen egyedülálló volt az egész országot tekintve. Teremi Trixi, a Rátonyi Róbert Színház vezetője – akik operetteket mutatnak be, és sokszor voltak vendégeink a nyári programsorozatban –, ők mondták, biztosak abban, hogy a Turay Ida Színházat is megelőzve, szerintük mi vagyunk az országban a rendszerváltás után létrejött első független színház. Mi abban vagyunk biztosak, hogy az elsők között vagyunk. Ez mindenképpen ránk irányította a kezdeteknél a figyelmet, hogy itt valami újszerű dolog született, vajon ez hogy működik, és ha hívnak, szívesen elmegyek hozzájuk. A másik dolog, azt mindig elmondjuk magunkról, hogy a Mandala Dalszínház tényleg egyfajta nagy család” – mesélt a múltról Bódis Gábor.
Ez a társulat ma már kicsit másképp működik, mint az első évtizedben. Egyre több az utazó színház, ők pedig ritkábban játszanak sokszereplős darabokat, inkább vígjátékot és gyerekdarabokat, szűkebb tehát a törzsgárda. Gábor építi az utánpótlást, feladata, hogy megtalálja azokat a tehetséges ifjakat, akik folytatják a Mandala hagyományt. Készülnek különben a Mandala Nyarak fotó- és plakátkiállítására. A júliusban induló nyári program egyelőre nem publikus, de a közeli jövőben a közönség elé tárják a saját és vendégelőadásokat. A Mandala évfordulóról az e heti Szieszta műsorában még többet hallhatnak.
