Emléke a szívünkben örökké él – Elhunyt Budaházi István

„Nem múlnak el ők, akik a szívünkben élnek…” – írja Juhász Gyula, s igaz e szép gondolat Budaházi István esetében is, aki életének 70. évében, február 15-én hunyt el.

Régiónk jeles költője, írója, újságírója Mérkvállajon született. Mátészalkán nőtt fel, ott végezte középiskolai tanulmányait, ahol szállításvezetőként dolgozott. Könyvtárosként és művelődési ház igazgatójaként Nagydoboson, Rozsályban, Nyírbogdányban és Kocsordon tevékenykedett, pedagógusként Mérken, Vállajon, Baktalórántházán és Encsencsen gyakorolta a hivatását.

A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, történelem–népművelés szakon szerzett diplomát. Nyíregyházán újságíróként az Új Kelet című napilapban, a Helyőrségi Művelődési Házban PR-menedzserként, majd a Dinasztia Könyvkiadó szakreferenseként kamatoztatta tudását. 

Verseivel 1976-ban került az irodalmi vérkeringésbe Serfőző Simon József Attila-díjas költő segítségével, aki bemutatta a Napjaink című folyóiratban.

Ezt követően a napi- és hetilapok szinte mindegyikében megjelentek versei, meséi, történetei.  A folyóiratok közül többek között a Kincskereső, az Új Auróra, a Kelet Felől, a Szabolcs-Szatmári Szemle, a Pedagógiai Műhely, az Ifjúsági Magazin, a Napjaink, az Alföld, az Unitárius Élet, a Partium, a Polisz és a Kortárs közölte írásait.

Huszonöt antológiában szerepelt, többek között a Hogy a virág megmaradjon (1979), a Holdrajzóra (1983), a Tájak és Ízek (1984) című antológiákban, az Unitárius Kislexikonban, a JAK Kislexikonban, valamint az Új Magyar Irodalmi Lexikonban is helyet kapott a munkássága.

Több irodalmi pályázaton (pl.: Krúdy, Móricz) nyert díjat. A Fiatal Írók József Attila Körébe 1980-ban vették fel. A következő évben Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíjban részesült. Néhány év múlva az Irodalmi Alaptól, 1994-ben pedig a Lakitelek Alapítványtól kapott ösztöndíjat.

Jelen volt a kulturális közéletben is. Alapító tagja volt a Debrecenben 1977-ben alakult Kelet-magyarországi Írócsoportnak, valamint a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Nyíregyházi Művészetbarátok Körének és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek. Tevékeny részt vállalt a Kelet-magyarországi Írócsoport munkájában is.

Tíz önálló verseskötete jelent meg:  

Hozzon jó hírt a szél (1985)

Kiscsengő (1986)

Kiscsengő kettő (2003)

Hívogató (2004)

Ágat a madárnak (2007)

Járok a tájon (2008)

Hívogató kettő (2009)

Tavaszváró (2010)

Utolsó évszak hangjai (2015)

Újra szól a hívogató (2020)

Köteteit, megzenésített verseit számtalan író-olvasó találkozón, rendhagyó irodalomórán mutattuk be – Vannai László Pál zenész közreműködésével – megyénk települési könyvtáraiban és Nyíregyházán is a könyvtár és az egyesületünk szervezésében.

Budaházi Istvánt életszeretete, optimizmusa, derűje betegsége idején sem hagyta el. Hálásan fogadott minden segítő kezet, feléje irányuló őszinte figyelmet. Bizakodva tekintett a jövőbe egy évvel ezelőtt is, amikor megjelent a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kiadásában utolsó kötete, az Újra szól a hívogató címmel. Sajnos már nem fog többé hívogatni bennünket szép szóra, tiszta gondolatokra, emberségre, nem fog már álmokat idézni... Ám könyvei lapjaira írt mély, lélekmelengető, igaz sorai velünk maradnak, mint ahogy személyiségének megismételhetetlen varázsa is tovább él bennünk.

Nyugodj békében Pista!

A Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület nevében:

dr. Bihari Albertné

alapító titkár