„Hosszú küzdelem volt, amely ma végleg véget ért.” Ezzel a mondattal tudatta közösségi oldalán Horváth János festőművész, nyugalmazott főiskolai tanár halálhírét a fia. A művésztől július 16-án 11 órakor vesznek végső búcsút az Északi temető Korányi úti ravatalozójában.  

Horváth János a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, majd elvégezte a mesterképzőt. 1970-től a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanársegéd, később docens volt. Fontos szerepet vállalt a megyei művészeti élet szervezésében és képzőművészeti szakkörök irányításában. 1997-ben elvállalta a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatának vezetését.

Horváth Jánosnak nem volt beceneve, ő a születési nevén lett Mester. Dolgozott a Makói és Sóstói Művésztelepen, vezetője volt a tuzséri, hejcei, monoki és nádudvari Nemzetközi Alkotótábornak. Ahogy kritikusai írják, festészete fokozatosan távolodott el a természetelvűségtől. Absztrakt kompozícióit a korábbi műveinél is megfigyelhető lendületesség és választékos színhasználat jellemzi. Tisztelettel emlékezik rá a Nyíregyházi Televízió Szerkesztősége is, amikor a 2019-es Út 2 című tárlatának képeit, és az ott készült interjú részletét visszaidézzük. Az úgynevezett retrospektív, életmű kiállításán a Városi Galériában kérdeztem arról, hogy öröm, játék vagy küzdelem volt-e számára eljutni az első nyíregyházi festménytől, az Újságárus című képtől a mai modern képekig?

„Én ezt az utat, amit végigjártam munkában, ha nem szívvel meg lélekkel és kedvvel festem, nem is csinálom. Én azért, hogy képet fessek, nem ülök le festeni. Minek? Hogy a művészek szoktak szenvedni? Engem ez nem érdekel. Én mesterembernek tartom magam elsősorban, aki végigjárta az útját a kisinastól a legmagasabb szintig, és ha valamit felvállalok, azt körbejárom, megtervezem, csinálom, meg gyűjtök hozzá élményeket és időnként kijön a kezemből az alkotás – illetve nem a kezemből –, hiszen majdnem mindent megtervezek, amit az öreg Kmettytől tanultam” – mesélt munkájáról, hitvallásáról még 2019 novemberében Horváth János festőművész.

A művész tervezett még egy tárlatot családja és barátai portréjával, friss élményeivel, de ez már csak egy másik világban születhet meg. Ecsetet tavaly nyáron fogott utoljára, az elmúlt hónapokban leginkább csak rajzolgatott. Szüksége volt az élményre.

Horváth János temetése július 16-án 11 órakor lesz az Északi temető Korányi úti ravatalozójában. Búcsúzik tőle felesége, H. Németh Katalin, két fia és 6 unokája. Mellettük nemcsak a város, de az ország művészközössége és a kiállításlátogató közönség.