Duplán apa a színpadon Urmai Gábor: Blankával lép fel

Urmai Blanka mosolygós fiatal lány, akinek eltökélt szándéka, hogy színész, mi több, jó színész legyen. A Prücsök, a legnagyobb varázsló című mesedarab címszereplőjeként debütált január közepén a Móricz Zsigmond Színházban.

A hely nem ismeretlen számára, hiszen édesapja, Urmai Gábor 2015 óta tagja a nyíregyházi színtársulatnak.

– Ebben a mesében duplán apa vagy, egyrészt mert a nagyobbik lányod a címszereplő, másrészt mert a darabban az egyik szereped az apa.
 

Urmai Gábor: – Sőt, ha már így nézzük, triplán apa vagyok, mert két lányom van. Közülük Blanka szerepel a darabban. Színésznő akar lenni, s biztos, hogy az lesz, mert nagyon tehetséges.

– Hogyan került ide? Mármint színészként, hiszen amúgy sokszor jött hozzád látogatóba.
Urmai Gábor: – Az élet hozta így. Novemberben néztem a próbatáblán a Prücsök szereposztását, még csak Széles Zita és én voltunk kiírva név szerint. Prücsök szerepe még ki volt pontozva. Megkérdeztem Illyés Ákost, a darab rendezőjét, ki lesz a gyerek, azt a választ kaptam, hogy még keresik, talán egyetemista. Szóltam Blankának, hogy itt a lehetőség, küldje el a portfólióját Kirják Róbert igazgató úrnak és Horváth Illés művészeti vezetőnek. Én direkt nem szóltam nekik, hogy a lányom jelentkezni fog, mert azt akartam, hogy a tehetsége miatt kerüljön be. Mondjuk a névből könnyen rájöttek, hogy az én lányom, de nem kértem protekciót. Megnézték az anyagot és a látottak alapján, Ákossal egyeztetve, azt mondták, jöjjön. Bár nem volt kétségem, mégis örömteli, hogy csak pozitív visszajelzéseket kapok az eddigi teljesítményéről. Tudtam, ha elkezd próbálni, elégedettek lesznek vele. Ráadásul olyan kedves a személyisége, hogy még engem is jobb színben tüntet fel.

– Milyen érzés fellépni a Móricz Zsigmond Színházban?
Urmai Blanka: – Ez egy különösképpen kiemelkedő helyszín az életemben, hiszen eddig is jártam ide, bár csak apát látogatni, tehát valamilyen szinten már hazajövök. Nemcsak apukám, de az itt dolgozó színészek miatt is otthon érzem magam. Mindenképpen nagyon varázslatos érzés itt lenni, s megtisztelő, hogy most elsősorban egy mese szereplőjeként, s nem „csupán” apukám gyermekeként érkeztem.

– Már kiskorodban színész akartál lenni?
Urmai Blanka: – Sokáig hercegnő, aztán hetente váltogattam, amíg el nem jutottam a színésznőig. Mi a húgommal színészbüfékben (is) nőttünk fel, hiszen gyakorta jártunk színházba, amikor apa játszott. Kilencévesen az adta a nagy lökést a színészpálya felé, amikor saját magam bekerültem ebbe a világba: ekkor játszottam a Magyar Színházban az Égigérő fű című előadásban. Teljesen elvarázsolódtam, és beleszerelmesedtem a színészetbe, ettől azóta sem tudott semmi elrettenteni, mert nagyon szeretem az ezzel járó feladatokat. Néhány évig, 12 éves koromig jártam Földessy Margit színitanodájába, majd a Gólem Színházban játszottam sokáig, ugyanis volt egy ifjúsági társulata, én annak voltam a tagja. Németh Virágtól ott tanultam meg a nagy részét annak, amit ilyen fiatalon a színházról tudok.

– Egy színpadon játszol a lányoddal. Gondolom, dagad az atyai szíved a büszkeségtől.
Urmai Gábor: – Vigyáznom kell. Több olyan jelenet van, hogy a Manó, akit én játszom, beszalad a színre: „Prücsök, Prücsök, de jó, hogy megtaláltalak!” – és le kellett állítani magam, mert valahányszor odaszaladtam hozzá, adtam neki a puszikat. Hoppá – figyelmeztettem magam –, ezt nem lehet, hiszen nem apukaként jövök be, hanem Manóként...
Láttam én már őt sok mindenben, drámai szerepekben (Elektra, Júlia) is. Tudtam, hogy jó. Mindig azt mondom, és ez igaz, nem túlzás: sokkal jobb, mint én. Egyrészt tehetségesebb, másrészt sokkal becsületesebb, sokkal inkább beleteszi a munkát. Én egy linkóci, sodródtam az élettel típusú színész voltam, lehet, hogy még vagyok, bár talán már nem, mert lassan kezd benőni a fejem lágya. Láttam őt otthon készülni, szöveget tanulni, komolyan veszi a feladatokat. Egyébként a próbák után otthon nem szakmáztunk, egy-két dolgot, ha megbeszéltünk a főpróbahéthez közeledve. Apróságokat. Arra nagyon figyeltem, hogy ne instruáljam őt, mert nem az én dolgom, hanem a rendezőé. Csak megzavarnám. Ákos jól irányítja, Blanka pedig jól veszi az akadályokat. Akkor meg minek.

– Beszélj kicsit Prücsökről, és arról, mit várhatunk ettől az előadástól!
Urmai Blanka: – Prücsök mindenképpen szeretne varázsló lenni, az egész világot gyermeki szemüvegen keresztül látja. Szerintem nagyon fontos üzenete ennek a darabnak, hogy a varázslatot apró dolgokban is észre lehet venni. Nem feltétlenül egy szivárvány idevarázslását kell elképzelni és véghezvinni, hanem meglátni például azt, hogy egy ölelés, egy-két kedves szó, a mosoly és a türelem is csodákra képes. Szerintem ezek olyan dolgok, amelyeket a Prücsökhöz hasonló hatévesek még nagyon jól meglátnak. Felnőttként olykor elfelejti az ember. Azért jó és érdemes gyermekdarabokat nézni gyerekeknek és szülőknek egyaránt, mert őket és magunkat is lehet emlékeztetni arra, hogy ezek milyen egyszerű dolgok. A színház nagyon jó eszköz arra, hogy a varázslatot megmutassuk, mert ott minden este csoda történik. Szerintem, legalábbis.

– Egyetértek. Jó Prücsöknek lenni?
Urmai Blanka: – Igen, nagyon. Ez a szerep azért is öröm számomra, mert egy szűk órára újra kislány lehetek, aki mindenre rácsodálkozik. Megyek és csinálom, remek érzés ilyen önfeledtnek és szabadnak lenni. Nagyon szeretek újra kislánnyá válni! Az külön szépsége az előadásnak, és rendkívül kiváltságos helyzet, hogy mindeközben úgy vagyok kislány, hogy mellettem van – igaziból is – az apukám, s újra az ő pici lánya lehetek.
– Hol szeretnél tartani tíz év múlva?
Urmai Blanka: – Színházban látom magamat, olyan színésznőként, aki szereti és szívesen tevékenykedik a szakmájában, s valahol fix társulati tag. Tehát annyi bizonyos, hogy színésznőként szeretnék boldogulni és boldognak lenni.

– Két szerepedről váltsunk még szót, hiszen mintha rád lennének szabva.
Urmai Gábor: – Mindkettő nagyon jó szerep. Hálás vagyok ezért az évadért, amit most rám mértek Baluval és Csebutikinnel, a mese pedig megkoronázta, hiszen a lányommal játszhatok együtt. Én teljesen elégedett vagyok, tulajdonképpen a tavalyi évadommal is. Örömmel tapasztalom, hogy remek szerepekkel találnak meg.

(Szerző: Kováts Dénes)