Cukrászda, színház, szalonzene – egy nyíregyházi mester, aki felédesítette a város életét
Volt idő, amikor egy cukrászda nemcsak süteményekről szólt, hanem zenéről, irodalomról és társasági életről is. Lengyel Nándor cukrászmester neve több mint száz éve került be a nyíregyházi mindennapokba: tortákat készített, szalonzenés uzsonnákat szervezett, sőt még színdarabot is írt. Cukrászdája hamar a város egyik legkedveltebb találkozóhelyévé vált.
Lengyel Nándor neve 1909-től tűnik fel a Nyírvidék hasábjain, mint a Kereskedők és Gazdák Körének aktív tagja. Nemcsak cukrászmesterként, hanem íróként is ismerték: figyelmes tálalásai és tortái mellett népszínműveket is írt. A Magyar vér című darabját 1912-ben mutatták be a Városi Színházban, ahol a korabeli beszámolók szerint a közönség és a sok jó ismerős hosszan tapsolta meg az előadókat és a szerzőt.
Az első világháború végén az olasz fronton teljesített szolgálatot. Innen küldött haza üzenetet arról, hogy 1919 májusától – a korábbi Hohe-féle cukrászda új tulajdonosaként – a helyi közönség ízlésének megfelelő cukrászdát kíván működtetni Nyíregyházán.
A társasági élet központja
A Lengyel cukrászda hamar a városi társasági élet egyik fontos találkozóhelyévé vált. 1921-től szalonzeneesteket, később zenés uzsonnákat rendezett, ahol zongoradarabok és énekszámok csendültek fel. Műpártoló tevékenysége elismerést váltott ki a városban. A korabeli sajtó így írt róla: „érezzük, hogy e gazdag miliő mögött forró szív dobog, s itt nevelő szempontok nemesítik az üzleti tendenciát”.
1923-ban már úgy emlegették a cukrászdát, mint „az intelligencia egyetlen szórakozóhelyét Nyíregyházán”. Nem meglepő, hogy ugyanebben az évben Lengyel Nándor kapta meg a felújított Városi Színház büféjének üzemeltetési jogát is. A színház megnyitásakor így fogalmaztak: „Lengyel Nándor, a művészetért rajongó cukrászmester a büfé tulajdonosa – s azt hisszük, ezzel meg is mondtunk mindent.”
Sóstótól a Károlyi téri kioszkig
1924-ben öt nyári évadra a sóstói cukrászda üzemeltetését is rábízták. Az örökváltság századik évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kiállításon szintén az ő cukrászdája kapott bemutatkozási lehetőséget. Itt állította ki az evangélikus nagytemplom cukorból készült miniatűr mását, amely Rakovszky Iván országgyűlési képviselő elismerését is kivívta.
1925-től Lengyel Nándor figyelmét leginkább a Károlyi téren – a mai Benczúr téren – felépítendő kioszk ügye kötötte le. Az ötlet már 1913-ban felmerült, de csak ekkor valósulhatott meg. A város „legintimebb szórakozóhelye” végül 1926-ban nyitotta meg kapuit a vendégek előtt.
A beszámolót Ilyés Gábor juttatta el szerkesztőségünkbe.
