Benczúr Gyula szülei, Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina 1841-ben kötöttek házasságot. Az ifjú pár a következő évben Nyíregyházára költözött. Az az épület lett az otthonuk, amelyet a gyógyszerész Benczúr Vilmos 4100 pengőforintért vásárolt meg, és amely 1793-tól 1842-ig a város házának adott otthont. Ebben az épületben két gyermekük született: előbb Géza, majd 1844. január 28-án Gyula. Az evangélikus egyház anyakönyvének tanúsága szerint február 4-én keresztelték meg az újszülöttet, aki a keresztségben a Gyula Károly nevet kapta. Mivel születésekor harangzúgás hallatszott, többen megjósolták a jelenlévők közül, hogy:

Ebből a fiúból nagy ember lesz!

Édesanyja egy levelében így emlékezett vissza az eseményre:

Az én jó Vilmosom nagyon örült az egészséges, erős fiúnak és bizonyos, hogy vele áldás is költözött a házba, én, mint anya igazán boldognak érezhettem véle magamat.

Az ifjú gyermek életének mindössze első két évét töltötte szülővárosában, hiszen a család 1846-ban Kassára költözött. A Benczúr-házat és Benczúr Gyulát így idézte fel egyik írásában Krúdy Gyula:

Én még abból az időből ismerem a Benczur-házat, amikor a legtekintélyesebb házak egyike volt a nyíregyházi piacon. Kidüllesztette a mellét a katholikus templom felé, mint egy tirpák gazda, akinek városi fekvőségein kívül tanyája is van a város határában, ahol a nyarat tölti. Ahonnan gyönyörű négy lovon vágtat be a poros Nyíregyházára. Benczur Gyula is csak született ebben a házban, de az első igazi napsugarat odakünn pillantotta meg a nyíregyházi tanyákon, az akácfák alatt, napraforgókkal szegélyezett mezőkön, ábrándos, messzi legelőkön, ahol a Benczur-tanya feküdt. Ez a szikrázó nyírségi napsugár ragyogott fel először a gyermek szemében.

Benczúr szülőháza (képünkön) 1944-ben leégett. Később elpusztult az az emléktábla is, amelyet 1909-ben a művész és családja jelenlétében lepleztek le. Ezt 1968-ban pótolták, majd 2014-ben egy újabb emléktáblát helyeztek el az egykori szülőház helyén álló épület falán.