Napra pontosan 269 éve történt, hogy Károlyi gróf kiadta a telepítő levelet. A város újratelepítésének évfordulóján békés megyei szakembert hívott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár, beszéljen a vendég a betelepülő földművesek lehetőségeiről, kiváltságairól, és erényeiről. Szót kapott a helyi történész és az építész is, aki Nyíregyháza városképeinek változásáról mondta el gondolatait.

269 éve a háborúk nyomán elnéptelenedett a város. Ez a környék mocsarasabb, dombosabb volt, mint az újabb időkben. A feudális rendszerben a földesúr minél nagyobb hasznot akart húzni földjeiből. A betelepítés nyomán szerencsére dolgos emberek érkeztek, akik két kezükkel építették fel a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc miatt ritkán lakott várost. Belakták a Szarvas utcát, megművelték a földeket, és templomot építettek. Ahogy a város dala mondja: Hitből homokból építkeztek.

„A történethez hozzátartozik, hogy Békés megyében egy Harruckern nevű család volt a birtokos, és ők már egy olyan 20–25 évvel azelőtt tettek egy telepítést Németországból és Bajorországból is, de a Felvidékről is. A kedvezmények kora – amikor Nyíregyháza itt állt –, akkorra megszűnt Békés megyében. Az adókat olyan szinten felemelték, és olyan szinten szűkült a határ – pedig ezeknek az embereknek kellett a tér, hogy állatokat legeltessenek és szántsanak –, hogy elkezdtek elégedetlenkedni, és új helyszínt kerestek. A történelmi pillanat azért fontos, mert Nyíregyházáról megjött a megkeresés, egy helyi csizmadia – Petrikovics János – szedte össze az embereket, és úgy, mint a spártaiak, 300 család jött ide. Ez a 300 család vetette meg az itt élőkkel a városnak az új alapjait” – tájékoztatott dr. Ulrich Attila alpolgármester.

A hatéves adómentesség idecsalogatta a békési vagy a felvidéki földműveseket.

Az újranépesítés gondolata már megfogalmazódott a 17. század utolsó harmadában. Megkezdték ennek jogi kereteit kidolgozni, majd az 1722-23-as Pozsonyi Országgyűlésben konkrétan megjelent a háború nyomorúságait feloldani hivatott benépesítési törvény.

„A szomszédos országokból és tartományokból vártak bármely szabad embert, akik 6 éven át minden közadó fizetéstől mentességet kaptak. A törvény kimunkálásában nagy szerepet játszott a szatmári békét létrehozó gr. Károlyi Sándor kuruc tábornagy, aki már 1694-ben gondoskodni kívánt arról, hogy adófizetőket nyerjen meg uradalmainak. 1712-ben kérte az udvari kancelláriát és a hadi tanácsot, hogy külföldről telepeseket hozhasson a mezőgazdaság talpra állítására, a rurális jellegű gazdálkodás újraszervezésére katolikus német telepesek és – újításként – nagyszámú kézműves szakember érkezett birtokaira, akik etnikailag, felekezetileg teljesen idegen környezetbe kerültek” – mondta előadásában dr. Héjja Julianna Erika, a Békés megyei levéltár főlevéltárosa.

A modern építészet trendjeinek nyíregyházi hatását elemezte a városban közismert építész, Kulcsár Attila. Arról beszélt, hogyan lett a poros kisvárosból nyüzsgő megyeszékhely, a maga középületeivel és infrastruktúrájával.

„Nyíregyháza nagyon modern, hiszen épületei fiatalok, tehát nem annyira heterogén, mint sok történelmi nagyváros. Közelebb állnak egymáshoz a születési idők, és ennek megfelelően a szervezettség is, amely a legutóbbi időben rendezte a régi sugaras utakat. Folytatta azokat a közöket, melyek ezeket az utakat összekötötték, létrehozta azt a körútrendszert, mely aztán egy új fazont hozott létre a városszerkezetben” – szólt a témáról dr. Kulcsár Attila építész.

Ebbe a hálózatba kapcsolódtak be aztán a lakótelepek, melyek szerencsére sikeresen egészítették ki az addigi szerkezetet. Túl a város történeti részein, a periférián épültek meg, és nagyszámú embernek adtak otthont. Ennek az ellenoldala a nyíregyházi evangélikus templom, melyet maguk a betelepülő tirpákok vagy tótok saját erejükből építettek, hitük szerint.