Apáról fiúra - Amikor egy szakma hivatássá válik, és szeretik amit csinálnak!

Átlagos hétköznap egy fodrász szalonban. Csattognak az ollók, jönnek-mennek a vendégek, beszélgetés a vendégekkel, jó hangulat, és az a semmihez sem hasonlítható környezet, ami csak a fodrászoknál érezhető. Amikor keveredik a sampon, a hajlakk és a festék illata, és valahogy olyan elegyet képez, mely minden szalon védjegye. A Lukovics Szépségszalon viszont nem csak ezért különleges. Az édesapa,  György három évtizeddel ezelőtt egy kis helyiségben kezdte a szakmát, fiai, Áron és Dániel pedig gyakorlatilag itt nőttek fel. A családfő soha nem erőltette, hogy ők is fodrászok legyenek, de az élet – vagy a gének(?) – úgy hozták, hogy ma már mindhárman együtt dolgoznak, egymás mellett, az édesanya pedig remekül összefogja a fiúkat. Dániel szintén mesterfodrász, és soha nem szakmaként tekintett arra, amit csinál. 

- Bár fodrász felmenővel rendelkezem, kezdetben mégsem ezen az úton képzeltem el a jövőmet, csak a középiskolai éveim végén tudatosult bennem az, hogy követni szeretném édesapám példáját. Abban viszont már a kezdetektől biztos voltam, hogy számomra ez sokkal több lesz, mint egy munka, így végig ezt tartottam szem előtt tanulmányaim során – mesélte Lukovics Dániel egy, a Csorba Editnek adott interjújában, mely egy kutatómunkához készült.  

Hajsepréstől a mesterfodrászig

Hosszú út vezetett viszont addig, míg maga is mesterré vált. A kiegészítő munkától aztán versenyekig jutott, és az első sikerek sem maradtak el.  

- Fiatalabbként is sok időt töltöttem nyaranta a szalonban, ahol kezdetben „zsebpénzért” hajat sepregettem, hajat mostam, takarítottam, tehát jelen voltam a fodrászat világában. Később a versenyzésbe is belekóstoltam. Férfi kategóriákban indultam mindig, eleinte úgy képzeltem, hogy én csak férfi fodrász leszek, csak ezzel fogok foglalkozni. Aztán megtetszett a versenyek hangulata, megmérettettem magam itthon, és a határon túl is: Budapesten, Miskolcon, Nyíregyházán és Ukrajnában is. Szinte mindig dobogós helyezéseket értem el, ami tovább ösztönzött arra, hogy ne elégedjek meg ennyivel, hanem tovább építsem a karrierem. Ezután fogalmazódott meg bennem az, hogy hozzám a festés áll a legközelebb, s a jövőben e köre szeretnék orientálódni. Miután pedig már 5 éve dolgoztam a szakmában, a mestervizsga is elérhetővé vált számomra, így afelé vettem az irányt – mondta a fiatal fodrász. 

Követni az apai példát

A tanítványból mester lett, de soha nem elégedett azzal, amit elért. Komoly tervei vannak, és a mai kornak megfelelően előszeretettel használja a közösségi médiumokat is. A fő cél azonban az, hogy tovább vigye azt, amit édesapja elindított. 

- Természetesen, az egész életem ennek szeretném szentelni. Alapvetően nagyon maximalistának tartom magam, így nem meglepő, ha azt mondom, hogy szeretném, ha mindenki megismerné a nevem a munkáim révén. Ez az, ami minden nap motivál arra, hogy tovább fejlődjek. Szeretném követni édesapám példáját. Az az eredmény és hírnév, amit a vállalkozásunk elért Nyíregyházán és környéken, az főként édesapámnak és édesanyámnak köszönhető! Az az út, amit ők rengeteg erőfeszítés és munka révén kitapostak, számunkra adott volt, így a mi feladatunk, hogy ezt fenntartsuk es tovább folytassuk. Mindezekért mi nagyon hálásak lehetünk, ezért kötelességemnek tartom, hogy újabb eredményeket érjünk el, és népszerűsítsük a szalont – beszélt a terveiről Lukovics Dániel.

Ez nem teher, imádom csinálni 

Folyamatosan vesz részt szakmai továbbképzéseken, szint nincs olyan hónap, hogy ne venne részt rangos eseményeken, ahol a legfrissebb trendekkel ismerkedhet meg, szakmai fogásokat tanulhat. 

- Rengeteg időt töltök a munkahelyemen, utazgatok a tanulás és a fejlődés érdekében. Viszont ami még ennél is fontosabb, az az, hogy ez nekem nem teher. Nekem ez nem csak a munkám, ezt imádom csinálni, és amíg lehetőségem van erre, és úgy érzem, ez feltölt engem, addig nem szeretnék megállni. Sokan a fodrásziskola elvégzése után úgy gondolják, ők ezzel mindent tudnak, nincs szükségük további fejlődésre, tanulásra. S azt tapasztaltam, hogy sokan az én esetemben sem látják a valóságot. Kívülről sok ember csak azt látja, hogy haladok, de azt nem, hogy ez egy folyamat, ami sok energiával, lemondással jár. Rengeteg időt töltök a munkahelyemen, utazgatok a tanulás es a fejlődés érdekében. Természetesen nem a karrier körül forog a világ, de ha csak a saját munkahelyem nézem, mindenki szemében ott a motiváció, nyitottak az újra, a fejlődésre. Látom bennük a szakma iránti szerelmet, a tudásvágyat – tette hozzá Dániel.

Érzik ezt a vendégek is, mikor leülnek a székre. És talán pont ez a titok!

Dankó László-Csorba Edit