Amiről az utcák mesélnek... – Gáborjáni Szabó Kálmán freskói
Egykor a Tokaji (ma Rákóczi) utcán állt az az épület, amely megléte alatt több funkciót is ellátott. 1833-ban városi kórházként kezdődött a története, majd 1899-ben szegényházzá, később óvodává, középiskolai diákotthonná szervezték át, végül egy szakiskolának adott helyet, s évekkel ezelőtt lebontották. 1940-ben a szegényház felügyelői pavilonjában napközi otthonos óvodát alakított ki a város. Dienes javaslatára az óvoda falaira 1940 nyarán G. Szabó a magyar népmesék motívumait felvonultató, 17 négyzetméter összterületen, hét képet készített. Jancsi és Juliska, mókusok, János vitéz, Tündér Ilona és a két kiskakas 1970-ig mosolyogtak a falakról, akkor a többségüket lefestették...
1951-ben egy nagyméretű csemege-élelmiszer áruház tervezésével bízták meg Dienes Istvánt. A Takarékpalota épületének Kossuth tér felőli oldalát alakították át erre a célra. Dienes a berendezéssel nem takart részekre olyan falképeket tervezett, amelyek a megyére jellemző mozzanatokat ábrázolnak. A munkálatokkal megbízott G. Szabó 1952 nyarán kezdett a freskók elkészítéséhez. A legfőbb helyet a Béke című kép foglalta el, amelyen a munkáscsalád egy tündöklő fehérségű galambra tekint (képünkön). A további alkotások címei: Almaszedés Szabolcsban, Mézeskalács, Marokszedő, Laci-konyha, Munkások tejet isznak. A hét freskóból csak egy maradt a csemege szomszédságában működő húsboltban. A Háztáji gazdaság című, 220x130 centiméter méretű képet a Városvédő Egyesületnek sikerült megmentenie. Előterében háziállatok, valamint megyénk ismerős vadjai: nyúl, őz és fácán láthatóak, a háttérben pedig napraforgók és akácerdő. A budapesti restaurátorok által leszedett és helyreállított freskót 2003-ban az állatpark márványtermében helyezték el, ahol ma is megtekinthető.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
