Amiről az utcák mesélnek... - Építőmesterek nyomában: Pavlovits Károly 1.

Pavlovits Károly a városban nagy megbecsülésnek örvendő Pavlovits Imre kereskedő és Broda Sarolta házasságából született 1879. június 1-én.

Családi házuk és kereskedésük az Iskola (ma Luther) utca 5. sz. alatt állt. 1889-tõl az Evangélikus Főgimnázium tanulójaként kiváló eredményeivel és szerepléseivel írta be magát az iskola történetébe. Az érettségit követően, 1897-tõl a budapesti József Műegyetem hallgatója és a neves építész, Lechner Ödön tanítványa lett. Rajztehetségének egyik bizonyítéka, hogy 1899-ben a tanári kar őt bízta meg a párizsi világkiállításon bemutatandó Apollo gipszmellszobrának lerajzolásával. 1900-ban az õ rajzával a címlapján jelent meg bátyjának verseskötete.

Műépítészi (építészmérnöki) diplomáját 1901-ben vette át. A következő évben a Nyírvidék így ajánlotta a megrendelők figyelmébe: „a főváros legelső mérnöki irodáiban szerzett tapasztalatai azon reményre jogosítják, hogy praktikus és szép épülettervekért minél számosabban keressék fel azok, akik olcsó, kényelmes és szép lakást akarnak építtetni”. Hirdetéseiből kiderült, hogy elvállalt „mindennemű köz-, magán és gazdasági épületek célszerű és ízléses tervezését és jutányos kivitelét, földméréseket és egyéb mérnöki munkákat”. 1904-ben megpályázta a város mérnöki hivatalát, ám első körben visszautasították azzal, hogy építészi oklevele nem elégséges. A fellebbezést követően igazolta, hogy képesítése megfelelő, majd az újabb szavazás előtt visszalépett.

1906-tól már Debrecenben is van irodája, sőt idővel oda teszi át székhelyét is, mivel a helyi lehetőségeket szűkösnek érzi. Így 1911–12-bõl már a cívisvárosban valósítja meg épületterveit, 1913-ban ott is köt házasságot. A világháború idején, 1917-ben népfölkelő mérnökhadnagynak és egy útépítő munkásosztag parancsnokának nevezik ki.

Valószínűleg a háború után a fővárosba tette át székhelyét, ottani ténykedéséről szólnak a híradások. 1955-ben aranydiplomát kapott, 1957-ben pedig hozzászólt egy építészeti vitához. Ez az utolsó eddig ismert hír róla.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)