Amiről az utcák mesélnek... - A szecesszió nyomában 1. rész

Városi sétáink során több olyan épületre lehetünk figyelmesek, amelyeknek színes mozaikjai, női és férfialakjai, népies motívumai és különleges rácsozatú kapuzatai megállásra késztetnek, tekintetünket a magasba vezetik. A díszítések egyfajta bájos hangulatot is kölcsönöznek ezeknek az épületeknek, kellemes érzés felfedezni őket. Ezek a középületek és családi házak a 19–20. század fordulóját átható művészeti irányzatnak, a szecessziónak a jegyében fogantak.

Az irányzat egyik jelentős képviselője városunkban Führer Miklós, aki 1873-ban született Nyíregyházán, középiskolai tanulmányait az evangélikus gimnáziumban végezte, majd a felső építőipariskolán és a Festőművészeti Akadémián szerzett diplomát, és Budapesten lett neves építésszé. Mivel egy időben a Magyar Építőművészet című folyóiratot is szerkesztette, így a lapban közzétette a nyíregyházi épületeiről készült tervrajzait, sőt fotóit is. Ezek sorában első az 1909-ben átadott görögkatolikus püspöki palota, amelynek homlokzati díszítéseit II. János Pál pápa látogatása előtt eredeti állapotába állították vissza. Így ma is megcsodálhatjuk a népművészetünk ihlette motívumait, valamint női és férfialakjait.

Ugyancsak 1909-ben készült el az Otthon (később Royal, Bristol, majd Béke) szálló épülete. A ma egy banknak otthont adó, Hősök terén található épület egykor a legrangosabb szecessziós alkotása volt a városnak, azonban az átalakítások miatt sokat veszített jellegéből. A színes intarziák itt is népművészeti motívumokat tartalmaznak.

Az utolsó nyíregyházi épülete Keresztessy Sárika „úrhölgy” megrendelésére készült. A ma pávás házként ismert családi lakóház a Szent István utcában található. Nevét a homlokzatán lévő színes pávadíszről kapta. A páva feltehetőleg a japán vagy a perzsa formavilágból került a szecesszió eszköztárába, és vált annak kedvelt elemévé, ugyanakkor a magyar népművészetben is megtalálható. Szintén Führer nevéhez fűződik a status quo izraelita hitközség fürdőjének a terve is, amelyet 1910-ben készített, de az sajnos nem valósult meg.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)