Amiről az utcák mesélnek...  - „A karácsonyi lélek itt száll a legmélyebbre” – A hadiárvák karácsonyai

A Pacsirta utcai árvaházat igazgatónője igyekezett a szeretet meleg otthonává varázsolni. Igaz volt ez a hétköznapokra is, de különösen karácsony ünnepén mutatkozott meg. Ru­szinkó Jenőné szervezőerejének köszönhetően „a háború hősei árváinak karácsonyi ünnepe a legmeghatóbb, legbúsongóbb és dicsőségesebb szeretetünnep” lett a városban, amelyet évről évre egyre többen látogattak az intézet évtizedes fennállása alatt.

Az ünnepi estéket – az utolsó kettő kivételével – az árvaház otthonában tartották. Karácsony ünnepének jelentőségére és üzenetére a keresztény egyházak helyi lelkipásztorai hívták fel a jelenlévők figyelmét. Így az évek során hallhatták pl. Nagy Lajos és Ferenczy Károly református, Krieger Mihály evangélikus lelkész és Énekes János prelátus beszédeit. Az árvák énekeltek, verseket szavaltak és pásztorjátékot adtak elő. Ezeket általában az igazgatónő rendezte, sőt maga is írt verseket, dolgozott át színdarabokat ezekre az alkalmakra. A felkészítésben és az előadások során segítői voltak Krecsák László karnagy, Röder Ede leánygimnáziumi tanár, Propper Ede pedig díszletmesteri tudását ajánlotta fel önzetlenül. Olyan jól sikerültek ezek a műsorok, hogy azokat a nagy érdeklődésre való tekintettel megismételték. Jelenlétével 1924-ben megtisztelte Pettkó-Szandtner Aladár államtitkár is.

A műsorokat követően a „szeretet fája” alá egyenként szólította igazgatónő az árvákat, akiknek ajándékokat adott át Kállay Miklósné főispánné és Bodor Zsigmondné jóvoltából. Minden alkalommal volt tombola is, amelyek nyertesei a vendégek soraiból kerültek ki, egy kiállítás keretében pedig bemutatták a hadiárvák által készített kézimunkákat és iparművészeti tárgyakat. Az estet az árvák közös vacsorája, majd táncmulatság zárta, ahol a zenét 1924-ben a felsőkereskedelmi cserkészcsapatának cigányzenekara, 1926-ban pedig a tanítóképzősök zenekara szolgáltatta. Ezeken az ünnepségeken az árvák „feledni tudták, hogy árvák, mert a szülői szeretet gondossága, melege fogta körül őket”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)