Ma már csak régi képeslapok őrzik Sóstó egyik jellegzetes épületének, a Szeréna-laknak az emlékét. Az 1914-ben felépített lak 1927-ig állt a Kégly Szeréna által alapított Városi Leányegylet gondozásában. Hála a leányegylet vezetőinek és tagjainak, nyaranként a lak gyermekek zsivajától volt hangos, hiszen nyaraltatási akciójuk keretében 50–60 ifjonc élvezhette Sóstó friss levegőjét és sós vizét.

A Szeréna-lak nyári lakóit több száz jelentkező közül válogatták ki. Mivel a nyaraltatás szociális alapon történt, ezért előnyt élveztek a szegény, mostoha körülmények között élő, gyenge és vérszegény gyerekek. Első körben az iskolaigazgatók tettek ajánlást, amit a tisztiorvos véleményezett és környezettanulmányt is végeztek. Sajnos sokkal több volt az igénylő, mint férőhely a lakban. A nyaralókat tágas és tiszta szobák várták. Napirend szerint éltek, aminek szerves része volt a játék, a séta és az ebéd utáni alvás. Napi ötszöri étkezést kaptak. Egy turnus egy hónapig tartott. „Mikor kimentek, sápadtak, soványak és vérszegények voltak; a szabad levegő, sok mozgás, nyitott ablaknál való alvás, egészséges táplálkozás azonban megerősítette őket, kipirította az arcukat, a szemük csillogó lett, életet, erőt adott nekik az erdő dús, tiszta levegője”.

A leányegylet elsősorban segélyekből és adományokból szervezte meg a gyermekek nyaraltatását. Ez azonban egy idő után már nagy nehézségeket okozott, ezért 1925-ben átengedték a városnak a működtetését, majd 1927-ben végleg át is adták az épületet. Cserébe egy olyan házat kértek a város területén, amelyben szegény iskolás gyermekek részére napközi otthont alakítottak ki. A város a Burger-alapítványból korszerűsítette és bővítette az épületet. Most már biztos alapokon folyt a leányegylet által megkezdett munka.

A gyerekekre a kezdetektől szakemberek felügyeltek, akik közül érdemes Trajtler Anna nőipariskolai igazgatónő, Wagner Irén óvónő és Meiszl Gizella evangélikus diakonissza nevét kiemelni. Az utolsó nyaralók 1944-ben vették birtokukba a Szeréna-lakot.