Amiről az utcák mesélnek… - A nyíregyházi öregcserkészekről

A két világháború közötti Nyíregyházán az ifjú cserkészek mellett a már középiskolájukat elvégzett „öregcserkészek” is csapatba tömörültek. Közösségüket az a természetes kényszerűség hívta életre, melyet Margócsy Emil, a Felső Kereskedelmi Iskola igazgatója fogalmazott meg: „a gyakorlati életben működők, akik a késő esti órákig vannak sokszor elfoglalva, nem dolgozhatnak együtt a mi fiainkkal, akik inkább a kora délutáni órákat szentelik a cserkészetnek”. A kezdeményezés élére a Magyar Nemzeti Szövetség állt, amelynek a kebelében 1925-ben megalapították a 959. sz. Nyírség cserkészcsapatot.

A csapatparancsnoki tisztség ellátásával Tamáska Endrét bízták meg, aki a Polgári Fiúiskola csapatának igazgatása mellett vállalta az öregcserkészek összefogását is. A csapat lelkes pártfogója volt Hartos Lajos kereskedő, aki otthont biztosított a csapat összejöveteleinek. Az első otthont a Selyem utca 14. sz. alatti épületben alakították ki és egy hangulatos műsor keretében avatták fel 1926 decemberében. Ekkor szavalta el a csapat tagja, Dienes István „Beszél a bronz” című alkalmi költeményét.

1927 májusában a csapat új cserkészeitől Witz Béla, a Magyar Cserkészszövetség elnöke vette ki a fogadalmat. Beszédében rámutatott arra, hogy az öregcserkészek „olyan útra léptek, amely a mindhalálig való belső formálás, az alkotó élet, az önnevelés útja. Igyekezzünk magyarabb magyart, emberebb embert kialakítani, hogy a nagy közösségnek igazán érdemes tagjai lehessünk”.

1934-ben dr. Hoffmann Béla orvos lett a csapat parancsnoka. Ugyanezen év nyarán Sóstón verték fel sátraikat, hogy tábori keretek között éljék meg a cserkészetet. A következő év nyarán pedig mozgótábort rendeztek: gyalogosan jutottak el Sárospataktól a regéci várhoz, Boldogkőváraljára, majd a Hernádon át az aggteleki cseppkőbarlanghoz. Onnan a Bükkön át Lillafüredre érkeztek, majd Miskolcról vonattal tértek haza.

Az alapítás 10. évfordulóján a Kiskorona különtermében egy társasvacsorával egybekötött jubileumi beszámolót tartottak.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)