Amiről az utcák mesélnek...
Petőfi Sándor emlékezete városunkban 1.

Hosszú életet élt meg városunk első polgármeste­rének, Inczédy Györgynek Karolina nevű lánya. Szívesen osztotta meg 1939-ben emlékeit a Nyírvidék újságírójával, aki közelgő századik születésnapja alkalmából kereste fel. Emlékei szerint vendégszerető házukban sok híresség megfordult, köztük Petőfi Sándor is.

A költő még pataki diákként járt együtt Karolina édesanyjának első házasságából született fiával, akit egy nyáron meglátogatott az Inczédy-házban. Ez a közlés később tényként vonult be a köztudatba. Még az 1970-es évek elején is ezt hozták fel érvként azok, akik szerették volna elérni, hogy az Inczédy-házat ne bontsák le. Hiába! A város egyik legrégibb épületét 1973-ban lebontották, később Margócsy József pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a most ünnepelt költő sohasem volt pataki diák, tehát a városunkban tett látogatása pusztán legenda.

Az viszont valós, hogy Adorján János építőmester Palicz Pál megbízásából 1920-ban egy mozit tervezett, amit a költőről kívánt elnevezni ekképpen: „Petőfi mozgógépház”. A Debreceni utcára tervezett épület megépítése azonban nem valósult meg.

Megvalósult viszont egy álló, egész alakos bronzszobor (képünkön), amit 1949. március 14-én avattak fel. Itt érdemes azonban az előzményeket is áttekinteni. 1947-ben egy szoborbizottság alakult azzal a céllal, hogy az 1848-as forradalom centenáriumára a szükséges előkészületeket megtegye. Elsőként azzal a javaslattal fordultak a képviselő-testülethez, hogy a Szabadság tér (a mai Országzászló teret nevezték így 1946 és 1980 között) kertjébe állítsanak szobrot Petőfinek, Adynak és József Attilának. Javasolták továbbá, hogy a tér rendezésével egyúttal nevezzék át a környező utcákat, nevezetesen az Iskola utcát József Attiláról, a Szarvas utcát Petőfiről, az Ér utcát pedig Ady Endréről. A már meglévő Petőfi utcát pedig nevezzék át Petőfi térré, hiszen az úgyis a tér „tartozéka”. Ma is méltánylandó a szoborbizottság tagjainak lelkesedése, de szerencsére az elképzeléseikből nem minden valósult meg.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

www.emlekjelek.hu