Az idei évadban nem láthattuk a „világot jelentõ deszkák”-on. Vajon mi történt vele azóta? – kérdeztem tõle, miközben kislánya a táplálkozást követõen elégedetten pihent mellette.

– Annyira remek volt a terhességem, hogy még szívesen hordtam volna további kilenc hónapig Zsófit – mondta el lapunknak Enikõ. – Az összes korábbi egészségügyi problémám, például a derékfájásom megszûnt ez alatt az idõszak alatt, így aztán számomra tényleg áldott állapot volt a terhesség, csöppet sem teher. Nem a „gólya” hozta õt, hanem a Mikulás, ugyanis december 5-én látta meg a világot este fél 9-kor. Gyakorlatilag két óra alatt született meg Balázsi Zsófi, problémák nélkül, természetes úton, három kiló húsz deka súllyal, 53 centiméteresen. Minden jövendõbeli kismamának ilyen kislányt kívánok, mint amilyen õ! Ezt minden elfogultság nélkül mondhatom. Kiegyensúlyozott, most már sokat mosolyog, alig sír, éjszaka hagyja a szüleit aludni.

Hiányzik neki a színház

Mint kérdésemre válaszolva Enikõ elmondta, olykor-olykor kimennek a teraszra, a környéken sétálgatnak, s már jártak vele napsütéses idõben két alkalommal a „csodálatos” Sóstón is. A szülés utáni depresszió ismeretlen számára. Minden napot megpróbál minél színesebbé tenni, s örömmel figyeli, amint Zsófi újabb és újabb dolgokkal „lepi meg”. Már felismeri õket, mosolyog ébren és álmában, szépen tartja a fejét, hason fekve is egyre ügyesebb, ráadásul kanálból is tud inni a négy és fél kilós csöppség. A nagymamája karácsony elõtt érkezett meg Erdélybõl, hogy megnézze az egyetlen unokáját, ugyanis Enikõ egyedüli gyermeke a családnak. Remélik, a 75 éves dédnagymama egészsége megengedi majd, hogy húsvétkor õ is eljöhessen hozzájuk a lányával Nyíregyházára, addig pedig telefonon kommunikálnak. A színház ugyanakkor nagyon hiányzik Enikõnek. Örömmel tölti el, hogy van gyermeke, aki az élete értelme; úgy érzi, azért van a világon, hogy õt felnevelhesse, de létének másik fele, szerelme a színház. Nagyon örül, ha egy-egy premiert megnézhet, vagy a kollégákkal beszélgethet. Egy színésznõ számára, pláne, ha ilyen dekoratív, mint õ, nem lényegtelen a kinézete. Hogyan alakult a súlya a szülést követõen? – kérdeztem tõle.

Patríciáék és Judit is keresztszülõk

– Terhességem alatt tizennégy kilót szedtem magamra, amibõl tizenkettõt ott is hagytam a kórházban – válaszolta. – Ráadásul a kiindulási súlyom az, ami az Ájlávjú próbái idején volt, amikor enni sem volt idõm. Szopik még Zsófi, és szeretném, ha ez minél tovább így maradna. Csodálatos édesapa a párom, például szívesen marad otthon a kicsivel, ha színházba akarok menni. Öröm nézni, ahogyan Zsófi megnyugszik a karjaiban. Én egyke voltam, s egyelõre legalábbis nem tervezünk testvért a számára. A kollégák gyakran jönnek babanézõbe, például voltak Rák Zocsiék, akiknek azóta ugyancsak megszületett a babájuk, Dézsi Darinka, valamint a leendõ keresztszülõk: Kuthy Patrícia, Illyés Ákos, Jenei Judit és Radvánszki Ronett, akikre mindig számíthattam, amióta Nyíregyházán élek. A következõ évadtól kezdve szeretnék fokozatosan visszatérni a színházba. Beszéltem errõl Kirják Róberttel, teátrumunk ügyvezetõ igazgatójával, aki azt mondta, ennek semmi akadálya nincs, aminek nagyon örültem.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)