A megyeszékhellyé válást követően a város hivatalnokai a megye vezetőinek is helyet biztosítottak, így most már teljes mértékben kiszorultak saját házukból. Ezt a helyzetet csak a megyeháza és a törvényszéki palota megépítésével oldhatták fel. Ezért nagy áldozatot hozott ismét a város, hiszen az ingyen telek biztosítása mellett még 200 ezer forint kamat nélküli kölcsönt is adott az államnak, hogy az igazságszolgáltatás palotája végre felépülhessen. Több holtpont után az igazságügyi miniszter 1888-ban utasította Wagner Gyula budapesti építészt a tervek elkészítésére. Az ő javaslatára az épület nyugati vonalát úgy építették fel, hogy az párhuzamos lett a városháza homlokzatával, leszűkítve ezzel az akkori „nagy-orosi” utcát.
A munkálatokkal megbízott Barzó–Vojtovits építészpáros 1890 tavaszán kezdett hozzá az építkezéshez és 1891 szeptemberében a törvénykezés hivatalai már át is költözhettek az új épületbe. Az 1891. november 23-án átadott „törvénykezési palota” (képünkön) nem aratott általános elismerést. Kifogásolták, hogy a magassága nincs arányban a hosszú frontjával, így az egy kaszárnyára hasonlít. Később az ügymenetek száma is megnövekedett, így hamarosan terítékre került az átépítés, esetleg egy új palota építésének a kérdése. Végül a bővítéssel járó átépítés mellett döntöttek, ami 1928–29-ben meg is valósult Orbán Ferenc tervei alapján, Várallyai Sándor helyi vállalkozó közreműködésével. Emeletet húztak rá, a régi sarokbejárat helyett új főbejáratot alakítottak ki, mely oszlopokon nyugvó, árkádos díszítést kapott. A most már „imponáló” palota előnyösen emelte a Bocskai utca „nagyvárosi jellegét”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)