Csarodán született 1821. március 7-én. Iskoláit Sárospatakon és Debrecenben végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után Bereg vármegye kiskövetnek (országgyûlési követségi írnok) küldte el az 1843–44. évi pozsonyi országgyûlésre. Eközben tette le Pozsonyban a közügyvédi, majd Pesten a váltóügyvédi vizsgát. Szintén ez idõ alatt ismerkedett meg Lónyay Menyhérttel, akivel baráti viszonyt ápolt és késõbb mindkettõjüknek nagy szerep jutott a Takarékpénztár Egyesület életre hívásában. Az országgyûlés berekesztése után Bereg vármegye tiszteletbeli alügyésze lett. Az 1848/49-es szabadságharcot fõhadnagyként fejezte be, ezért bujdosnia kellett. Késõbb Nyíregyházán alapított családot és otthont.

Mivel ügyvédi hivatását nem gyakorolhatta, ezért gazdálkodással foglalkozott. Amint lehetõsége adódott, bekapcsolódott a városi és a vármegyei közéletbe is. Az 1861-es országgyûlési választásokon képviselõjelöltként indult, de Benczúr Miklóssal szemben alulmaradt. Az 1858-ban alapított Elsõ Magyar Általános Biztosító Társaság egyik felügyelõjévé választották. A királyi bíróságok megszervezésekor, 1871-ben járásbírónak nevezték ki Nyíregyházára. Ezt a hivatalát egészen nyugalomba vonulásáig, 1892-ig gyakorolta. 1862-tõl 1865-ig fõgondnoka volt a református egyháznak, amelyet fõgondnoksága elõtt és után presbiterként is segített. Rövid ideig a csizmadia céh biztosaként is közremûködött. „Híve volt minden haladásnak, de egész gondolkozását mindig a helyes elõrelátás és az okos gazdálkodás vezette.”

1905. január 22-én hunyt el. „Elhunytával ismét egyikét veszítettük azoknak a kiveszõfélben levõ tipikus alakoknak, akik átélve a nagy idõk nagy eseményeit, az azokból leszûrt bölcs tanulságokat és élettapasztalatokat mindig készséggel [...] és önzetlenül igyekeztek érvényesíteni a közjó javára”.

Ilyés Gábor helytörténész