A népszerű színművész, Vecsei H. Miklós és művésztársai Csoóri Sándor munkássága előtt tisztelegve hoztak létre koncertszínházi előadást, melyet Nyíregyházán március 26-án tekinthetnek meg az érdeklődők a Móricz Zsigmond Színház Nagyszínpadán.

A Junior Prima díjas színművész a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett, gyakornoki évét a debreceni Csokonai Nemzeti Színháznál töltötte, majd 2015–2020 között a Vígszínház tagja (A Pál utcai fiúk előadás Nemecsekjeként nagy népszerűségre tett szert). Ifj. Vidnyánszky Attilával közösen vezeti a fiatal színházi alkotók közösségeként 2017 elején alakult Sztalker Csoportot, amely egy, az Arany János-évforduló apropóján készült, első saját bemutatóval (Kinek az ég alatt már senkije sincsen) indult útjára. Vecsei H. Miklós hívta életre 2018-ban „POKET” néven a Sztalker Csoport olvasást népszerűsítő projektjét. Szövegkönyveket és verseket ír, a SZFE doktori iskolájának hallgatója, több színházban is vendégszerepel, filmekben játszik, 2021 márciusától a Lapozz 99 irodalmi podcast műsorvezetője.

Sokat segítenek a megértésben

– Sokoldalúságról tesz tanúbizonyságot eddigi kultúraközvetítői tevékenysége. Küldetéstudat, útkeresés, sok fölösleges szabadidő, vagy más motiválja mindezekre?
– A szüleim szociális munkások és pedagógusok. Az ő példájuk által mindenképpen olyan dolgokkal szerettem volna foglalkozni az életemben, ami ad az embereknek. A színház és a színházban található különböző művészetek nagyon sokat tudnak segíteni mind saját magam megértésében, mind rajtunk keresztül az embereknek, hogy elhelyezzék magukat a világban. Így aztán hivatásként gondolok arra, amit csinálok, és hálás lehetek, hogy eszméletlen alkotótársakkal sodor össze újra és újra az élet.

Példaképekre van szükség

– A Csoóri Sándor munkássága előtt tisztelgő előadást megelőzően Arany János, József Attila és Pilinszky János életművéből is alkottak estet. Honnan jött a sorozat ötlete, s miért pont ők lettek a kiválasztottak?
– Ez igazából véletlenszerűen alakult így, nem terveztünk sorozatot. A mi generációnknak példaképekre van szüksége. Ha belenézünk a hírekbe, nem igazán találkozunk olyan gondolkodókkal, akik önreflexíven és építőjelleggel állnának előttünk. De ha visszatekintünk a reformkorba vagy a 20. századi magyar irodalomba, akkor hálásak lehetünk, hogy magyar az anyanyelvünk és van kinek megfogjuk a kezét. Csoóri Sándorra a karantén időszak alatt találtunk rá. A Szőlőhegy háború után című versében volt egy sor: „Visszhangot keresek és társakat, hogy éljek.” Így indult el a kapcsolatunk, mivelhogy én is és az alkotótársaim is ezt keresik. Visszhangot és társakat, hogy éljünk.
– A Párbeszéd, sötétben című esten ön mellett Kiss Flórát, Mihalik Ábelt, Ratkóczi Hubát és Frimmel Jakabot láthatjuk a színpadon. Ők csak ebben a darabban alkotótársak, vagy állandó csapat? Miként áll össze az alkotógárda?
– Flórát pár éve ismerem. Csodálatos énekesnőnek és jó költői gondolkodású embernek tartom. Vele együtt kezdtük el olvasni a műveket, aztán amikor összeállt egy tervezett tematika, akkor az kiadta a formát: koncertszínház. Ehhez pedig korosztályunk legjobb zenészeit hívtuk segítségül, valamint a Kiégő Izzók csapatát, akik hihetetlenül merész, vetített látványvilágot álmodtak mögénk.

Magáért beszél majd

– Az index.hu-n megjelent kritikából idézek: „Vecsei H. Miklós és csapata koncertszínházi előadása, melyet Csoóri Sándor életművéből állítottak össze mozaikot, aminek kirajzolódó képe iránymutatásként szolgált az egymáshoz való közeledésben. Az ilyen jellegű előadásokat receptre kéne felírni.” Ehhez kapcsolódva: alkotóként (stílszerűen: kultúrdoktorként) kérem érveljen: miért nézze meg a közönség ezt az előadást? 
– A látvány, a zene és az előadás minősége remélem magáért fog beszélni, de ezeken felül már-már életbevágóan fontos Csoóri gondolatisága a mai világban. Megpróbálták őt karaktergyilkolni a ’90-es években, pedig a rendszerváltás előtt ő volt a közös metszéspont. Nagyon hiányoznak a világunkból a hídemberek. Ő valóban az volt. Mi megpróbáltuk elhozni az ő legszebb és legerősebb gondolatait, amit ha együtt hallunk, az örökre összeláncolhat minket, és segít közös célokat találni. 

(Szerző: Kováts Dénes)