A nagyszínpadon Mesél a bécsi erdő - Premier október 26-án
A Junior Prima díjas Fehér Balázs Benő a Móricz Zsigmond Színházban A balek után a Mesél a bécsi erdő című darabot viszi színre, amelynek premierje október 26-án lesz a nagyszínpadon.
A fiatal színész-rendező nemrég vette át a rangos elismerést, amelyet ötvennégy harminc év alatti jelölt közül öten kaptak meg. A díj odaítéléséről olyan neves művészek döntöttek, mint Eszenyi Enikő, Máté Gábor vagy Káel Csaba.
Többször jelöltek már az előző években a díjra, meghívót is kaptam az ünnepségekre, de akkor tudtam, hogy nem kapom meg, mert nem készítettek velem kisfilmet, így aztán nem is mentem el az átadásra – nyilatkozta a Nyíregyházi Naplónak. – Most előtte felhívtak, hogy kellene forgatnunk egyet, így aztán megtudtam: ezúttal én is a díjazottak között vagyok. Nem szokták indokolni a döntést, de azt hiszem, alapvetően a rendezéseim miatt kaptam az elismerést. Az idén négy darabot viszek színre, s kicsit most úgy érzem, jó lenne többet játszani. Az Egynyári kaland című tévésorozat mellett A Krakken művelet volt az az előadás, mely színészileg igazán megmozgatott. Örülök, hogy A balek című előadást, amelyet korábban állítottam színre Nyíregyházán, jól fogadták a Móricz Zsigmond Színház nézői, s ifjúsági bérletbe is bekerült. Egyebek mellett azért választottuk a Mesél a bécsi erdő című Ödön von Horváth-darabot, mert a nagyszínpadra kerestünk művet, amelyben sok színész játszhat, s nem akartam már bohózatot rendezni, hiszen A balek nyíregyházi premierje után ilyen volt az is, amelyet a Thália Színházban színre vittem.
Szerelmi történet szociális rajzzal
Mint Fehér Balázs Benő lapunknak elmondta, a Mesél a bécsi erdőben nagyon érdekes többek között, hogy az osztrák-magyar drámaíró egy szerelmi történeten keresztül társadalmi keresztmetszetet ad az 1930-as évek kispolgárságának életéről. Rámutat, hogy mennyire képtelenek az igazán fontos kérdésekre választ találni, nincs saját véleményük, különböző ideológiákhoz, csoportosulásokhoz akarnak kapcsolódni. Ugyanakkor nem száraz társadalomkritikáról van szó e mű esetében, hanem egy szerelmi történetbe ágyazott szociális rajzról, ami nagyon vonzó volt számára. A cím Strauss keringőjének címére utal. Ödön von Horváth sokszor konkrétan megadja, milyen zene szóljon az előadásban, s honnan hangozzon fel. Például a főreáliskolás lány játszik a második emeleten, a szél Bécs felől hozza a hangokat, avagy gramofonból szól a muzsika. Mindebben egy erőteljes konstruáltság érzik. Ők ezeket a zenéket elhagyták, nem az eredeti Strauss-műveket szólaltatják meg, mert ezek ma már más jelentéssel bírnak, negédesek. Józsa Tamás zeneszerző írt új dalokat, amelyeket szerkezetileg hasonlóan használnak, mint az író, mégis mások.
Tréfából tragédia
Az előadás humora a jellemekből fakad, hiszen ezek az emberek nem látják saját kicsinységüket, próbálnak megfelelni egymásnak, pozitív képet mutatni önmagukról. A darab elején az önhazugságok, csetlés-botlások még mókásaknak tűnnek, de egy idő után már csöppet sem tréfásak, tragédia hordozójává válnak. Zöldy Z Gergellyel három hónapig dolgoztak a díszleten. Nem korhű helyszíneket akartak „felrakni” a színpadra, hanem olyan díszletet, amelyik nem változik nagyon, de amit sugall, az egyre árnyaltabb asszociációkat teremt. A főbb szerepeket Szabó Márta, Széles Zita, Pregitzer Fruzsina, Horváth László Attila, Szalay Bence, Martinkovics Máté, Józsa Bettina, Fehér András és Illyés Ákos játsszák.
