Szarvason született 1854. április 11-én. Édesapja, Eszéki Antal révén került Nyíregyházára, aki 1867-ben telepedett le városunkban és előbb telekkönyvvezetőként, majd törvényszéki bíróként tevékenykedett. Emma lánya a helyi műkedvelő színjátszó társulat jótékony célú előadásain hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben már Debrecenben vendégszerepelt és kivívta a kritikusok elismerését is: „csinos színpadi alak, rokonszenves, megnyerő külsővel, és hangjának kellemessége, hajlékony finomsága s csengése valóban az egész közönséget megnyeré”. Le is vonják a következtetést: „a színi pályára hivatása van”. A Hárs vendéglő udvarán felépített „aréna” ünnepelt sztárja 1876-ban indult meghódítani az országot. Belopta magát előbb a pécsi, majd a győri közönség szívébe is. 1881-ben jegyese lett egy fiatal kolozsvári színésznek, aki végül mást vett el feleségül. Szerelmi bánata miatt rövid időre visszavonult, majd 1882 őszén Eperjesre szerződött. A következő évben már Nyitrán találjuk, ahol a színházavató ünnepségen az ő hangjai csendültek fel először.

1884-ben tért haza, Várady Antal Iskarióti Júdás című tragédiájában Magdolnát alakította. A tudósító szerint „városunk társaséletének egykor kitüntetett kedvence, s a városi humanitárius intézményeknek egyik lelkes támasza, hosszú távollét után, ma mutatta be magát és szépen fejlett tehetségét”. A kritikusokat elbűvölte szépsége, játékintelligenciája és vonzó nőiessége. Valószínűleg 1884-ben, az Ármány és Szerelem Lujzájának az alakításával búcsúzott a várostól. Az utolsó adat szerint 1884 nyarán, Kisvárdán ért véget a pályája. Megházasodott és férje nem engedte többé a színházak közelébe. Az ostromlott Budán hunyt el 1945 januárjában és valahol a farkasréti temető tömegsírjába helyezték örök nyugalomra.

Ilyés Gábor helytörténész