Nemcsak cukrászdák, hanem szurkolók is arról érdeklődtek a klubirodában, mi Pekár László kedvenc süteménye. Segítünk: a házi krémes. A győri találkozó győztes góljának szerzőjét mindenki az édességről kérdezi, pedig a találkozón is voltak érdekes pillanatok.

– Győr–Szpari meccs, 93. perc. Hogy élted meg?

– Minden erőmet beleadva elkezdtem futni a saját tizenhatosunktól az ellenfél kapujának irányába. Aztán Juraj Halenártól szenzációs labdát kaptam, így futottam tovább, majd kicseleztem egy védőt, majd még egyet és berúgtam a labdát a kapuba. Nagyon örültem neki.

– Ilyen egyszerű?

– Nem, azért ennyire nem. Mátyus János folyamatosan hangoztatja, hogy bátran vállaljam fel az egy-egy elleni párharcokat, mert abban jó vagyok. Most sikerült.

– Átfut ilyenkor az ember agyán, hogy eldöntheti a meccset?

– Átfutott igen, de ott nincs idő sokat gondolkodni. Csináltam és sikerült.

– Aztán pedig jött az edzői értékelés, melynek végén Mátyus János azt mondta, egy órán át sütizhetsz egy cukrászdában. Hogy fogadtad?

– A lefújás után közvetlenül felhívtam a barátnőmet, és ő mesélte, hogy mi hangzott el az interjúban. Persze később visszanéztem, és jót mosolyogtam rajta.

– Ennyire édesszájú vagy?

– Ezt azért nem mondanám. A történet arról szól, hogy amikor edzőtáborban voltunk, a tréningek után volt egy kis harapnivaló, és maradt néhány sütemény, amit én megettem. A mester ez után érkezett, és neki nem maradt így egy sem, ezek után pedig rám ragadt, hogy az egész tálcával én ettem meg.

– Gondolom nem bánod. Mint ahogy azt sem, hogy a három ponttal közel került a csapat ahhoz, hogy bebiztosítsa az NB I-ben maradást. Pénteken volt csapatod, a Kecskemét érkezik. Mit vársz a meccstől?

– Különleges érzések kavarognak bennem, mert sok játékost, a szakmai stábot is jól ismerem. De ezeket félre tudom rakni, és remélem, gólt lövök nekik is.

Dankó László