A bécsi erdő nagymamája - A színdarabról ezúttal Pregitzer Fruzsina színművészt kérdeztük

Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című népszínjátéka az 1930-as évek eleji osztrák fővárosba vezeti el az olvasót, az egyes polgárok sorsán keresztül mutatja meg az egész társadalom jellemzőit. Ugyanakkor – mint Fehér Balázs Benő rendező fogalmazott – a mű nem száraz társadalomkritika, hanem egy szerelmi történetbe ágyazott szociális rajz. E sorok írója úgy véli: az előadás történései sokszor szögezik a székhez a nézőt, megtekintése ajánlott! A színdarabról ezúttal Pregitzer Fruzsina színművészt kérdeztük.

– Parti Nagy Lajos fordításában játsszuk, ami azért fontos tény, mert Ödön von Horváth eredeti német nyelve egy speciális, nem tudom mennyire lefordítható levegőjű bécsi szlengben íródott – mesélte. – Talán leginkább Molnár Ferenc Liliomának flaszternyelvére hajazó ez a világ. Parti Nagy Lajos a maga egyedi stílusában helyezte át – magyarosította – a szöveget, ezzel a próbák során hol küszködtünk, hol sikeresek voltunk.

„Öröm velük játszani”

Fruzsina egy különös nagymamát játszik, akinek bensőséges a viszonya unokájával, Alfréddal (Szalay Bence alakítja kitűnően) – képünkön –, de mint fogalmazott: ennél többet nem árulhat el róla. – Számomra színészileg nem egyszerű az ilyen alkatú embereket előhozni magamból – mesélte a művésznő. – Viszonylag keveset vagyok a színpadon, így megpróbálom „hasznosan” eltölteni a színházban töltött időt: figyelem a többieket. Öröm játszani oly fiatal kollégákkal, mint a Mariannét alakító Józsa Bettina vagy Szalay Bence. Jó a szemükbe nézni, jó elkapni az energiájukat és azt viszonozni. Bettina kivételes koncentráltságú fiatal színésznő, akinek játéka nagyon tetszik nekem. Bence alakítása igazán elismerésre méltó, szerepe szerint is aranyos, szeretnivaló gyerekférfi, ugyanakkor svindli csirkefogó is.

Fehér Balázs Benő nagyon izgalmas zenei világot talált ki a zeneszerző Józsa Tamással! – tette hozzá Fruzsina. – Igazán szeretem, amikor a zene röpteti, segíti, erősíti a jeleneteket. Az tetszik ebben az Ödön von Horváth világban, hogy nagyon sok ponton meri a líraiságot és poézist vállalni. Az előadás is erre törekszik, hiszen csak úgy van árnyék, ha van mellette erős fény, akkor lehet a borzalmat ábrázolni, ha ott van mellette annak az ellenkezője. A történet idején már érzékelhető a fasizálódó Ausztria, de nem ez a mű fő sodra, az antiszemita és a fasizálódó emberi szándék ugyanis nem erőltetetten jelenik meg. Érzékelhetően jelen van benne a tisztaság és az anya-gyerek kapcsolat is, ezek ragyognak. A Mesél a bécsi erdő olyan színdarab, melyben a történelemtől függetlenül villannak fel különböző döntések és kompromisszumok, olyan jellemtípusok, melyek voltak, vannak és lesznek.

Pregitzer Fruzsina folyamatosan játszik a Mesél a bécsi erdőben, s már próbálja az Állati színjátékot. Az izgalmas, mozgásszínházszerű létezést igénylő gyermekdarabban egy cicát alakít. Interaktív mese lesz, többször is bevonják az ifjú nézőket az előadásba. A tervek közt szerepel, hogy közönségükkel beszélgetéseket szervezve tovább viszik a mese eszmeiségét.

(Szerző: Kováts Dénes)