A Nyírvidék tudósítója úgy harangozta be a gépet, mint „Nyíregyháza diadalmas jövőjének nagyszerű szimbóluma”. A város vezetése nagyon várta már ezt az eseményt, hiszen sok áldozatot hozott a reptér megvalósítása érdekében. Meg is adták a módját a fogadásnak: a ragyogó napsütésben a megyei és városi notabilitások mellett az érdeklődők sokasága várta a gép érkezését, amely 10 óra 40 perckor sikeresen landolt is. „Egyszerre felzendül a Rákóczi-induló diadalmas zenéje. A hangárok nemzetiszínű zászlói győzelmesen lengenek, éljen riad fel: a sötétbarna, ezüstfehér propelleres, gyönyörű Fokker-gép megérkezett és hatalmas zengő madárként ereszkedik a pázsitra.” A gép ajtajában utasai közül elsőként Hohenlohe herceg, a MALÉRT igazgatója jelent meg. A büszke első utasok között ott volt a szülővárosába hazatérő Krúdy Gyula is, aki így idézte fel élményeit: „Kétkerekű talyigán, szilaj hámos lóval, a ló farkán ülő kocsislegénnyel mentem el egykor Nyíregyházáról, amikor vagy harminc esztendő előtt elmaradoztak a láthatáron a császárszállási vadvizek. Most az első röpülőgéppel térek vissza a Nyírségbe, mint akár egy másik Szent Antal, aki Páduából a lisszaboni toronyra röpült.”

Szohor Pál városi főjegyző ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy „Nyíregyháza történelme új fordulóponthoz érkezett. Az igénytelen mezővárosnak ezelőtt 73 esztendővel az első vasút adott lendületet s azóta gyors ütemben elhagyta régi versenytársait. Most az első repülőgép megérkeztével új lehetőségek bontakoztak ki. Bekerültünk egyszerre Európa forgalmába.” Az utasok előbb 35, később 22 pengőért vehették igénybe a Nyíregyháza–Budapest közötti járatot. A 22 pengő olcsóbb volt a gyorsvonat II. osztályú jegyénél is. Augusztus 11-éig a járat 50 üzemnapot teljesített és 417 utast szállított. Ez az utasszám azonban nem volt elegendő a járat életben tartásához, így azt szeptember 15-én meg is szüntették.