18. Dr. Erdész Sándor néprajzkutató, múzeumalapító szakmai munkássága

Dr. Erdész Sándor, a néprajztudomány kandidátusa olyan meghatározó személyisége volt mind Nyíregyháza, mind a megye, sőt az ország tudományos életének, aki munkássága révén nemcsak határainkon belül, hanem azokon kívül is ismertté tette a nevét. Dr. Erdész Sándor a jászberényi Jász Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, s végül a Sóstói Múzeumfalu néprajzos muzeológusa volt, ez utóbbinak 15 évig az igazgatója. Munkahelyéül a Jósa András Múzeumot jelölték ki, ahol több mint 15 évig néprajzosként dolgozott. A folklorista Erdész Sándor életében 1971-ben egy újabb fordulat következett be, amikor őt nevezték ki az épülő Sóstói Múzeumfalu élére, hogy a kezdet nehézségeivel küszködő intézményből múzeumot csináljon. A kutatómunkából a gyakorlati muzeológia területére került, pedig akkor már megjelent az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben a háromkötetes Ámi Lajos meséi. Ez országos elismerést hozott számára: több mesekötet előkészítése várta. Több mint 300 kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya és kötete hagyta el a nyomdát, neve a mesekutatók között Európa-szerte ismertté vált. Emellett 1979-re sikerült látogathatóvá tenni a múzeumfalut, amelyet még további tíz éven keresztül igazgatott. Múzeumi munkájának fontos része volt a néprajzi tárgygyűjtés. Tárgygyűjtései sorában a népi bútorok, a táplálkozás változatos tárgyai, a pásztorművészeti tárgyak, a különböző kismesterségek felszerelései, szerszámai, a földművelés és állattartás tárgyai tanúskodnak sokoldalú érdeklődéséről.