Hazánk német megszállását követõen kezdetét vette a vidéki zsidóság meghurcolása. Elõbb kötelezték õket a sárga csillag viselésére, majd felállították a gettókat, végül pedig megkezdték a deportálásukat.

A Nyírvidék 1944. április 8-ai számában már arról tudósít, hogy a helyi zsidók is felvarrták a megkülönböztetõ sárga csillagot: „A nyíregyházi utcákon és tereken aránylag sok sárga csillagot viselõ férfi és nõ tûnt fel annak igazolásául, hogy Szabolcsban fölöttébb nagy számban élnek zsidók”. Arra kérik a „hazafias érzésû keresztény” lakosságot, hogy a rendelet be nem tartóit jelentsék. A feljelentetteket a nyíregyházi rendõrkapitányság elõállította és általában tíznapi elzárással büntette. Április közepén a Statusquo Izraelita Hitközség arra szólította fel az egyik hitközséghez sem tartozó zsidókat, hogy hatósági utasításra összeírásra jelenjenek meg a Szarvas utcai irodájukban. A megkülönböztetõ jelzést viselõknek pedig április 16-ától tilos volt elhagyniuk a város területét. Egy kormányrendelet értelmében a tízezer pengõt meghaladó vagyonnal rendelkezõ zsidókat annak bejelentésére szólították fel, majd üzleteiket is zár alá vették.

Nyíregyházy Pál polgármester egy április 19-én kelt hirdetményben arról tájékoztatta a lakosságot, hogy a belügyminiszter rendelete értelmében kijelölte a helyi és a vidéki zsidók elhelyezésére elzárt és elkülönített városrészt. A gettót a következõ utcák mentén alakították ki: Kótaji, Dohány, Sarkantyú, Nyírfa, Jókai, Rákóczi, Síp, Egyház, valamint a Kiss tér. (A tér ma a szintén elhurcolt dr. Bernstein Béla fõrabbi nevét õrzi.) Innen indították aztán az elsõ menetet a vasútállomásra, hogy aztán június 4-éig mintegy ötezer nyíregyházi zsidót szállítsanak a vonatok az auschwitzi koncentrációs táborba...

Az elhurcoltak emlékmûvét (képünkön) öt évvel késõbb állították fel a németek által lerombolt Szarvas utcai zsinagóga megmaradt alapján, majd 1953-ban átszállították a Kótaji úti izraelita temetõbe, ahol ma is látható.

Ilyés Gábor helytörténész