– Hogyan ismerkedtél meg a néptánccal?

– Édesapám néptánctanárként dolgozik a mai napig Nyíregyházán, én pedig már egészen kicsiként elkísértem őt a próbákra. Táncórákon nőttem fel, és teljesen rabul ejtett ez a világ. A néptánc tizenöt éve része a mindennapjaimnak, már el sem tudnám képzelni nélküle az életem. A szüleim mindig támogattak ezen a téren is. (mosolyog) Többek között jelenlegi iskolámban, az Eötvös József Általános Iskola és Gimnáziumban táncoltam sokáig, illetve a Móra Ferenc Általános Iskolában. Az akkori tanárunknak hála, négy éve megadatott a kis csapatnak a lehetőség, hogy a fejlődésünk érdekében az Igrice Néptáncegyüttes utánpótláscsoportjává válhassunk.

NÉGY ÉVE AZ IGRICÉBEN

– Tehát 2012 óta az Igrice Néptáncegyüttes tagja vagy. Milyen érzés egy ilyen fantasztikus csapatban táncolni?

– Imádom! (nevet) Egy igazi csapat vagyunk, barátok és társak egyszerre. 16 és 30 év között mindenki a táncnak él, olyan ez, mint egy nagy család. Felnézünk egymásra és megadjuk a kölcsönös tiszteletet, de mégis hihetetlen jól szórakozunk együtt, és rengeteget tanulunk egymástól.

[REKLAM]

– Hogyan zajlanak a táncóráitok, edzéseitek?

– Heti kétszer próbálunk, szerdán és pénteken, főleg az esti órákban, 7-től akár 9-10 óráig is. Ha fellépésre vagy versenyre készülünk, hétvégén mindenki odateszi magát, reggeltől gyakoroljuk a koreográfiákat. Mindig szuper a hangulat, és hiába sokszor hajtós egy ilyen alkalom, a végeredmény minden fáradtságot megér!

 

EZÜSTPITYKÉS TÁNCOS

– Melyik versenyed volt a legmaradandóbb számodra, akár csapatban, akár egyénileg?

– Húha, szinte az összes! (nevet) A kétévente megrendezésre kerülő szegedi Martin György Néptáncfesztiválra már többször eljutottunk a csapattal, mindig hatalmas élmény volt. De ami biztosan a kedvenc emlékeim között szerepel, az a két éve Törökországban megrendezett nemzetközi fesztivál. Több mint tíz ország képviseltette magát, törökök, grúzok, szlovákok – felejthetetlen volt! Aztán idén januárban bekerültem az Országos Ifjúsági Szólótáncverseny döntőjébe, ahol egyedül léptem színpadra, azt hiszem, ezt az érzést sem felejtem el soha.

[REKLAM]

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Minden versenyeredmény hihetetlen büszkeséggel tölt el, akár egyéni, akár csapatszinten. De mégis, ami még nagyon elevenen él bennem, az a január 23-án megrendezett Országos Ifjúsági Szólótáncverseny. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki engem nézett, figyelték minden tánclépésemet. A döntő hatvannégy fiúprodukciója közül tíz kaphatott ezüstpitykét, és én közöttük voltam. (mosolyog)

A NÉPTÁNC AZ ÉLETE

– Mit ajánlanál azoknak a fiataloknak, akik szeretnének elkezdeni komolyabban foglalkozni a néptánccal?

– Első lépésként mindenképpen azt ajánlom, hogy menjenek el egy táncórára, nézzék meg, hogyan is zajlik. Szerencsére számos lehetősége van Nyíregyházán a néptáncolni vágyóknak. Akár egy hároméves gyermek is be tud kapcsolódni az órákba, ők eleinte népi játékokkal, énekekkel, mondókákkal ismerkednek meg, amiket fokozatosan majd felvált a tánc.

– Vannak további terveid a néptánccal kapcsolatban?

– Elképzelni sem tudom a napjaimat tánc nélkül. Továbbtanulásom terén gondolkodom a Magyar Táncművészeti Főiskolán, és a tanítás is vonz. Hogy mi lesz a végső döntés, nem tudom, de a néptánc mindig az életem egy fontos része lesz. Számomra mindez többet jelent egy szabadidős tevékenységnél, egy hobbinál, az utóbbi évek tartásra, normákra tanítottak. A néptánc számomra már életérzés!

Farkas Fanni