Van még remény – emberségből jelesre vizsgáztak a Szpari női focistái

Van még remény – emberségből jelesre vizsgáztak a Szpari női focistái

 Nincs meleg. A tél néhány napra még jelezte, hogy nem adta át a helyét a tavasznak, és bár labdarúgásban már megkezdődött az idény, esténként még fagypont körüli a hőmérséklet. Kemecsére tartunk, ott tréningezik a Nyíregyháza Spartacus női együttese. A műfüves pálya reflektorai messziről látszanak, de olyan telehold van, hogy szinte lámpák nélkül is lehetne edzeni. A lányokat szemmel láthatóan nem zavarja a hideg, a párától csúszós talajon ügyesen kezelik a labdát, Makay Robin vezetőedző és Szűcs Gábor asszisztensedző pedig alaposan megdolgoztatja a keret tagjait.

Sok az új arc az őszi bajnokikhoz képest, de szinte mindenki saját nevelésű fiatal. Van közöttük 14-15 éves is, néhányan rövidesen a válogatotthoz utaznak kiválasztásra. Ezt is megéltük, lehet, hogy korosztályos női válogatottja lesz a Szpari női csapatának! Pedig ez még csak a második szezon…

Egy kislány viszont ismeretlen, és szemmel láthatóan kisebb mint a többiek. De amikor arra kerül a sor, hogy futni kell, azonnal az élre áll, és őrült tempót diktál. Nem akar lemaradni a nagyobbaktól, sőt.

- Egy kemecsei kislány aki csatlakozott hozzánk, csak 12 éves. De nagyon szeret focizni, mi pedig örömmel fogadtuk – mutatja be a vezetőedző.

Fiatalsága mellett még egy dolog feltűnt:farmerban tréningezik. Nem engedheti meg magának a család, hogy külön sportfelszerelése legyen, így az utcai ruhájában kergeti a labdát. A lábán viszont stoplis cipő – a Szparitól kapta.

- A lányok nagyon megszerették, és ahogy megtudták, hogy nehezebb körülmények között él, kitalálták, hogy segítenek. Megbeszélték, hogy mindenki összeszedi otthon azokat a ruhákat, melyek még jó állapotban vannak, így nadrág, felső, sportruha, futball szerelés is érkezett, volt olyan játékos, aki egymaga két táskányi ruhával jött az edzésre. Megható volt amikor átadták, és nagyon büszke vagyok a lányokra, mert ők találták ki és szervezték meg egymás között, hogy segítenek. Ilyen csapatom van – mondta Makay Robin vezetőedző.

Az ember pedig boldogan sóhajt egy nagyot egy-egy ilyen segítségnyújtás után. Mert naponta szembesülünk a közönnyel, az önzéssel, azzal, hogy ma divat másokat eltiporni a még nagyobb hatalom, a még több pénz érdekében. És akkor jön egy maréknyi fiatal futballista lány, akik bizonyítják, vannak még érzések. Van még remény...

Dankó László