Van, akit bosszant, van, aki azonban alig várja. Még az is lehet, hogy hetek óta tervezgeti, hogyan lepi majd meg a párját; rromantikus vacsorával, wellnessfürdőzéssel, vagy éppen rózsaszirmokból ösvényt formázva, ami a hálószobába vezet.

Persze vannak, akiket teljesen hidegen hagy a romantika, és egyszerűen nem értik mire való ez a szirupba mártott amerikai plüssparádé. Jóllehet most az idő is kegyes, ez a korán érkezett tavasz még a zordabb, érzéketlenebb szíveket is képes életre kelteni. Tudom, a böjtölők most nagyot sóhajtanak; hamvazkodni készülünk, ez a szerda meg szigorú böjti nap...

Ám mégis érdemes a szerelem, vagy még inkább a szeretet felé fordulni. Érdemes elmélázni egy hosszú tavaszi csókon, ami a Kossuth téren csattan el két nagykamasz ajkán. Érdemes észrevenni, hogy a szeretet körbeölel bennünket. A törődés, a kedvesség, a figyelmesség olyan fontos, hisz a világ robog, elmúlnak az ünnepeink mint szappanbuborék, pedig néha olyan jó lenne hosszan fürdőzni a jóban.

A közhelyeknél maradva, még Valentin-napból is kevés jut egy épkézláb emberöltő alatt, ennyit pedig ki lehet bírni még akkor is, ha a habos-babos Barbie-világ nem a mi világunk.

Akkor legalább legyünk hasznosak, segítsünk azoknak, akiknek nincs életük párja, akik hiába várnak szeretetre, ölelésre, kedvességre.

Oly hosszú a tél magányos órákkal telve, légy ma Bálint, Valentin, légy ma a szeretet ereje!