Új történelmi és kulturális kincsek a Nyíregyházi Települési Értéktárban

Március 13-án újabb 7 értéket vettek fel a Nyíregyházi Települési Értéktárba, így most már összesen 77 értéket őriz a város. Az új felvételek között szerepel a Borbányai kereszt, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Tűzoltószövetség, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle és a Hangsúly folyóira­tok, valamint Pregitzer Fruzsina és Pál Gyula művészeti munkássága. Tomasovszki Anita, a Nyíregyházi Települési Értéktár Bizottság elnöke elmondta: „Ezek az értékek mindegyike kiemelkedő kulturális és történelmi jelentőséggel bír, és részben évfordulós alkalmakhoz is kapcsolódnak.” A Borbányai kereszt például 125 éves, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle pedig idén ünnepli 60. évfordulóját, míg a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolát 75 éve alapították. Pregitzer Fruzsina és Pál Gyula munkássága is hosszú évtizedeket ölel át, és mindketten meghatározó szereplői a helyi kulturális életnek.

71. Borbányai kereszt

A Borbányai útszéli kereszt első említése 1881-ből való, ez valószínűleg fából készülhetett, mert a jelenlegi, 1901-ben állított kőkereszt adományozói is ugyanaz a görög­katolikus házaspár: Holovics Gergely és Kvapik Eufrozina, akik Galíciából költöztek városunkba és itt kötöttek 1865-ben házasságot, s telepedtek le. Származásuknak és a görögkatolikus egyház akkori liturgikus gyakorlatának állít emléket a tábla magyar és ószláv nyelvű felirata. „Isten dicsőségére emeltette e keresztet Holovics Gergely és neje Kvapik Eufrozina 1901.” Az értékes régi vaskerítés Dedics Sámuel nyíregyházi épületlakatos munkája. A keresztnek hármas jelentősége is van. Először Borbánya legrégibb vallási emléke, másodszor földrajzi szempontú, hiszen a régiek innen számították Borbánya városrész kezdetét, harmadszor zarándokkereszt volt, aminek a máriapócsi gyalogos búcsújárásban jutott nagy szerep: eddig kísérték ki a papok és a hívek zászlókkal és énekszóval az induló zarándokokat. A Borbányai keresztet azóta is becsben tartják a helyi lakosok, gondozzák és virágozzák. A Nyíregyháza-Borbányai Görögkatolikus Parókia pedig tavaly teljesen felújíttatta. Az új korpusz dr. Janka Gábor alkotása, a sírköves munkát Krajnyikovics Róbert végezte.

2025-ben, a Borbányai kereszt felállításának 125. évfordulóján, megújulva került be a Települési Értéktárba.

72. Pál Gyula festőművész munkássága

Pál Gyula  (Kállósemjén, 1928 – Nyíregyháza, 1981), a nyírségi művészeti élet meghatározó alakja volt. Szegény sorsú, egyedül nevelő édesanyja a képességeinek megfelelő továbbtanulását nem tudta biztosítani, így már nagyon fiatalon szakmát tanult és autodidakta módon képezte művészi talentumát.  A nyíregyházi  Bessenyei György Szabadiskolában  fedezték fel tehetségét, innen vezetett az útja a  Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol olyan legendás mesterektől tanulhatott, mint  Domanovszky Endre, Hincz Gyula,  Barcsay Jenő és Bencze László. Friss diplomásként Kalocsán kapott rajztanári állást, ahonnan 1957-ben kérte áthelyezését a Nyírségbe. Általános iskolákban tanított, s bekapcsolódott a megye képzőművészeti életébe is. 1964-től a nyíregyházi Tanítóképző Intézet, majd a Tanárképző Főiskola rajztanár képző tanszékén tanít és a Képzőművészeti Alap tagja lett. 1966-ban a budapesti Fényes Adolf Teremben rendezte meg első önálló kiállítását a nagyközönség előtt. Ez után a tárlat után fogadta tagjai sorába a Magyar Képzőművészek Szövetsége. A sikeres bemutatkozás anyagát tíz város kiállítótermeibe is elviszik. A Kelet-magyarországi Területi Képzőművészek Szervezetének tagja, majd titkára lesz. Két ízben is elnyeri a legjobb alkotást jutalmazó Káplár Miklós emlékérmet. 1974-ben a Nyíregyháza által meghirdetett örökváltság pályázaton I. díjat nyer. 1981-ben, a megyei művészek közül elsőként, a Műcsarnokban egész életművét bemutató gyűjteményes kiállítást rendezhetett. A kiállítás megnyitóján már súlyosan beteg állapotban vett részt. 1981. évi Szabolcs-Szatmár megyei alkotói díjat már csak az özvegye vehette át.  Alkotásai megtalálhatók több főváros múzeumában és képtárában külföldön is.   Olajfestményei sötét angolvörösökben, mély szürkékben és fekete kontúrokban jelenítik meg a paraszti élet balladáját. Közgyűjteményekbe került munkáit a Nyíregyházi Városi Galéria őrzi.

73. Pregitzer Fruzsina színművésznő munkássága

Pregitzer Fruzsina művésznő neve összeforrt a nyíregyházi színháztörténettel és a város, a régió kulturális életével. Bár a fővárosban született és ott tanulta a színészmesterséget is, ma már nyíregyházinak érzi magát. 1990-ben szerződött a Móricz Zsigmond Színházba. Az eltelt 35 év alatt játszott operettben, musicalben, mesejátékban, népszínműben és mindenféle műfajú színdarabban, szerepelt több filmben, valamint két, különösen figyelemre méltó, emlékezetes nyíregyházi előadás rendezőjeként is bemutatkozott.

A Magyar Kultúra Lovagjaként igyekszik mindent hozzáadni ahhoz a szívet-lelket melengető fényhez és reményhez, amit az irodalom adhat. 2010-ben fő szervezője volt a faluszínházi projektnek, amelyben művésztársaival a „Déryné Hadművelet”-tel járták a megye eldugott falvait és a határon túli településeket. Fontosnak tartja a művészet erejének színpadon túli, különböző formában való megjelenítését a „Jónak lenni jó” programokban éppen úgy, mint annak a tiszaberceli koncertsorozatnak az ötletgazdájaként, amelyben nyíregyházi és fővárosi művészek zenés produkcióit láthatták a vendégek. A rádióban pedig bepillanthattunk általa a kulisszák mögé, a művészek és művészet értékeinek világába.

A megyei, városi megemlékezéseket, ünnepségeket, kulturális eseményeket előadásával teszi még emelkedettebbé. Önálló estjeire kultúrmissziós küldetésként tekinthetünk, hiszen tolmácsolásában ismerhették meg a magyar irodalom gyöngyszemeit Kárpátalján, a Felvidéken, Erdélyben, Los Angelesben, Oslóban, Brüsszelben, Nürnbergben, Bécsben. 2025-ben a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából bemutatott „Édes hazám, bárcsak határidat látnám!” estje új aspektust adott az emlékezésnek. Családi iratait a jövő generációra hagyományozva a vármegyei levéltárnak ajándékozta, Nyíregyháza színháztörténetére vonatkozó kutatásait pedig különleges színészi tárlatvezetéses kiállításon mutatta be a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, amelynek 2021 óta rendes tagja. Tudását megosztva járul hozzá a Szent Atanáz főiskolán tanulók előadókészségének formálásához is. Szakmai munkásságát, a kultúrát magas szinten közvetítő tevékenységét számos rangos díjjal ismerték el.

74. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Tűzoltószövetség munkássága

1908. július 8-án, a vármegyeháza kistermében megalakult (az 1908. március 28-i, 10 önkéntes tűzoltó egyesület részvételével megtartott előkészítő gyűlés után) a vármegyei tűzoltószövetség, élen a vármegye alispánjával, valamint dr. Konthy Gyula nyíregyházi önkéntes tűzoltó főparancsnokkal, ugyanis mindketten elhanyagoltnak érezték ennek a fontos érdeknek az ügyét.  Az 1908-as megalakulást követően a szövetség csak 1909-ben kezdte meg tényleges működését, ezt az évet tekinthetjük a tényleges alapítás évének, a szövetség bélyegzőjén is a megalakulás évszámaként 1909 volt feltüntetve. Kiállítások, rendezvények, tűzoltóversenyek szervezésével, a tűzvédelmi tudatosság erősítésével egyre fontosabb szerepet töltött be a vármegye közösségi életében a szövetség. A szövetség szervezésében 1914-ben a Nyíregyházára tervezett országos tűzoltó kongresszust és országos tűzoltóversenyt a kirobbanó I. világháború miatt el kellett halasztani. Az I. világháborút követően, 1923. október 31-én újjáalakult a szövetség. Az 1936. évi X. törvény kimondta, hogy a szervezett tűzoltóságokat törvényhatósági tűzoltószövetségekbe kell tömöríteni, és ezzel a taglétszám jelentősen megemelkedett. A II. világháború utáni megszűnést követően az újjáalakulás feltételei 1992-ig várattak magukra, majd az 1992. augusztus 28-án megtartott alakuló közgyűlésen, 41 tagszervezettel megalakult a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tűzoltószövetség. Napjainkban 34 önkéntes tűzoltó egyesület, 5 önkormányzati tűzoltóság, 17 létesítményi gazdálkodó szervezet és 13 tűzvédelmi szolgáltató szervezet rendelkezik tagsággal a szövetségben. A több mint 100 éves múltra visszatekintő Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Tűzoltószövetség célja társadalmi eszközökkel segíteni a tűz elleni védekezést, a hivatásos, önkormányzati és létesítményi tűzoltóságok és önkéntes tűzoltó egyesületek tevékenységét, közreműködni a szakmai munkájuk hatékonyabbá tételéhez szükséges személyi, anyagi, tárgyi feltételek kialakításában, a tűzoltóságok nemzetközi kapcsolatainak ápolásában. Tagja lehet továbbá a szövetségnek bármely vármegyebeli tűzvédelmi szakmai és más társadalmi szervezet is, amely elfogadja az alapszabályát és az elnökség elfogadja a csatlakozását. A rendes tagság mellett pártoló tagként csatlakozhatnak a szövetséghez szervezetek, illetve jogi és magánszemélyek egyaránt.

75. A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tevékenysége, mint görögkatolikus szellemi örökség

A Hajdúdorogi Egyházmegye Papnevelő Intézetét és a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolát dr. Dudás Miklós püspök alapította 1950-ben. Korábban a kispapok Budapesten sajátíthatták el a latin szellemű és nyugati teológiai gondolkodásmódon nyugvó tudományt, vagy 1939–1944 között Ungváron képezték az egyházmegye papjait.

A nyíregyházi képzés és a szeminárium eleinte szerény körülmények között a püspökség épületében folyt. A püspök lakosztályából engedett át helyiségeket a szemináriumnak. Új, Balázs Mihály Ybl- és Kossuth-díjas építész által tervezett épületét 2003-ban adták át, mely Nyíregyháza meghatározó kortárs építészeti alkotása.

Az intézmény eleinte a görögkatolikus papképzést szolgálta, de a rendszerváltást követően világiak teológiai képzése is elkezdődött. 1995. május 26-tól már egyetemi szintű képzés is folyik a főiskolán, mivel a Pápai Keleti Intézet affiliált, majd 2006. április 6-án aggregált intézménye lett. Azok a hallgatók, akik eleget tesznek a tanulmányi kötelezettségeiknek, különböző fokozatú diplomát kapnak Rómából.

A főiskola alapítása óta a görögkatolikusok legfontosabb szellemi központja, felsőoktatási intézménye, kutatóhelye. Hatása túlmutat az ország határain, hiszen 1989-től fogad határon túli magyar anyanyelvű hallgatókat is. Valaha fennhatósága alatt kezdődött el a magyarországi hittudományi főiskolák egységesített jegyzeteinek kiadása. Mára olyan szellemi műhellyé vált, ahol az oktatáson kívül kutatás is folyik, szerveznek konferenciákat, jelentetnek meg tudományos kiadványokat és magazinokat.  Az utóbbi időkben kulturális programjai révén a város kulturális életének is fontos tényezőjévé vált.

76. A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle folyóirat

A Szabolcs-szatmár-beregi Szemle (1991 előtt Szabolcs-Szatmári Szemle) a kelet-magyarországi régió meghatározó társadalomtudományi, irodalmi és művészeti periodikája. Először 1956-ban jelent meg, 1966-tól folyamatos az évfolya­mok számozása. A folyóirat célkitűzéseinek megfelelően alapvetően a Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Kárpátalján, valamint a partiumi Szatmár megyében élő magyarság társadalmi, történelmi, kulturális kérdéseivel, múltjával és jelenével foglalkozik, de számos országos érdekeltségű és kitekintésű, a szakterületén fontosnak számító tanulmányt és interjút is közölt. Tematikai sokszínűsége révén – történelem, művészet-, hely- és irodalomtörténet, néprajz, szépirodalom, interjú, szociológia, földrajz, építészet, oktatásügy, zene stb. – az évtizedek során benne felhalmozott tudásanyag felbecsülhetetlen értékű.

A szerkesztők szándéka mindig az volt, hogy a megyében élő, vagy a régióhoz kötődő írástudóknak, tudományos kutatóknak, művészeknek publikálási lehetőséget adjanak, felmutatván az itt született szellemi értékeket, alkotásokat, továbbá rendszeresen szóljanak olyan neves teremtő emberekről, akik innen származtak el, és fontosnak tartják a szülőföld szeretetét. A közel 30 000 nyomtatott oldalon megjelent periodikában több mint 1300 személy publikált írást, és több száz képzőművész alkotásáról készült reprodukció látott napvilágot.

A szerkesztők az utóbbi évtizedekben külön figyelmet szenteltek a fiatal alkotók szerepeltetésére, az MTA által akkreditált folyóiratként számos doktorandusz hallgató és egyéb tudományos fokozatot szerezni kívánó kutató publikációit is közölték. A folyóirat idézettsége magas, számos közölt tanulmánya, interjúja később monográfiákban, tanulmány- és interjúkötetekben is napvilágot látott és lát.

77. Hangsúly – hangos folyóirat

Az 1960-as, 1970-es években Szabolcs-Szatmár megyének nem volt önálló irodalmi-művészeti folyóirata. 1983-ban a Nagykállóban élő országos ismertségű költő, Ratkó József, a Nyíregyházi Rádió szerkesztő-riportere, Antall István és Nagy András László rendező, a Móricz Zsigmond Színház munkatársa azt a gondolatot vetették fel, hogy ún. hangos folyóiratot készítenének. A lapszámokat színészek segítségével nyilvános előadás keretében hangszalagon rögzítenék, majd megszerkesztve leadnák a Nyíregyházi Rádióban.

A rádió vezetője, Samu András támogatta ötletüket. A Hangsúly első adásának szignálja 1983. november 27-e délelőttjén csendült fel a Nyíregyházi Rádióban, és 1987. április 26-ával bezárólag minden hónap utolsó vasárnap délelőttjén elhangzott egy-egy negyvenperces műsor, összesen 43 szám. A lapot Antall István keresztelte el Hangsúlynak. A szerkesztőséghez egy ideig csatlakozott Debrecenből Görömbei András irodalomtörténész, egyetemi oktató.

Céljuk a kelet-magyarországi régió, a kisebbségbe szakadt magyarság, továbbá a szomszéd népek irodalmi és kulturális értékeinek bemutatása volt. A folyóiratban már közismert vagy épp induló alkotók szépirodalmi műveit hallgathatták meg az érdeklődők. Néhány adás után a Hangsúly regionális szinten nagy ismertségre tett szert, felpezsdítette a helyi irodalmi életet. Az adásokat a felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi magyarság határhoz közel lakó része is foghatta, egy-egy műsort több százezer ember hallgatott meg. Számos tabutéma folyamatos taglalásával, a kimondhatóság kereteinek feszegetésével a folyóirat hozzájárult a rendszerváltás helyi előkészítéséhez.

Antall István az 1990-es években régi barátokkal és új alkotókkal felújította a Hangsúlyt, egy idő után azonban anyagi okok miatt a folyóirat végleg megszűnt. A Hangsúly 1–30. száma a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár weboldalán hallgatható meg.