Új emlékhelyet avattak Nyíregyházán a doni hősök tiszteletére

A Don-kanyarban 1943 januárjában hősi halált halt, megsebesült, fogságba esett és harcokat túlélt katonáira emlékeztek csütörtök reggel a Dandár utcán, ott, ahol egykor a Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred laktanyája is működött. Az utókor tisztelettel és kegyelettel hajt fejet a hősök emléke előtt, ezt jelképezi az a tábla is, amelyet a résztvevők közösen lepleztek le, mielőtt elindultak a 15 kilométeres menetre.

Tartalékos katonák, kadétok és hagyományőrzők emlékeztek a doni hősökre csütörtök reggel a Dandár utcában, ahol egy új emlékhelyet is avattak. A 2. magyar hadsereg egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb veszteségét az egykori nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred szenvedte el a Don-kanyarban. A kétszázezer fős hadsereg 1943 januárjában súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. Nemeskürty István memoárjában a Don-kanyarban vívott harcok történetét meséli el az utókornak, aki úgy fogalmazott, -42 fok volt a harcárokban, méteres hó és állandó fagy jellemezte az időjárási körülményeket.

Örök dicsőség a hőseinknek

„Örök dicsőség a hőseinknek” – ez volt a jelmondata Bozó Tibor altábornagy emlékező beszédének. A Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, a magyar hadsereg tragédiája, ami Donnál történt.

Minden család emlékezik, hiszen a kétszázezer fő azt jelenti, hogy szinte minden magyar családban volt olyan, aki kikerül. Az én családomban is voltak, akik kint harcoltak, elvesztek, fogságba estek, megnyomorodtak vagy borzasztó súlyokkal a hátukon kerültek haza, rengeteg tragédiát és embertelenséget, a poklot látva. Nem jókedvvel emlékeztek erre a szörnyű tragédiára”

– mondta Bozó Tibor.

Rengeteg nyíregyházi és környékbeli tisztességes magyar ember harcolt Donnál, akik közül sokan nem jöttek vissza – tette hozzá az altábornagy.

Életükkel fizettek a szabadságunkért

Az emlékezőket Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlésének alelnöke is köszöntötte, beszédében úgy fogalmazott, elődeink nehéz körülmények között vívták ki számunkra a békét, a szabadságot és biztonságot, és ezért a legdrágábbal, az életükkel fizettek. Román István főispán azt hangsúlyozta, nemcsak katonákra emlékezünk, hanem felmenőinkre, déd- és nagyszüleinkre, akik egy olyan évszázadban születtek, amely tele volt megpróbáltatásokkal. 

Nekünk, magyaroknak alapvető érdekünk az, hogy amit a huszadik században nem egyszer megtapasztaltunk, akár akaratunkon kívül, kelet és nyugat ütközésében, hogy olyan háborúnak részesei ne legyünk, amely háborúban nekünk csak rossz születik, olyan háborúban, amelyben nekünk semmilyen érdekünk meg nem jelenik, amely tőlünk távol zajlik és a mi jövőnket nem képes biztosítani, hanem újabb szenvedéseket és újabb kihívásokat állít minden értelemben magunk elé”

– mondta a főispán.

Újabb emlékhely Nyíregyházán

A résztvevők közösen leplezték le az emléktáblát, amely arra emlékezteti az erre járókat, hogy ebben az épületben működött a Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred laktanyája. Innen indultak szolgálatra azok a katonák, akik esküjükhöz hűen álltak helyt a haza védelmében. Az utókor tisztelettel és kegyelettel hajt fejet a hősök emléke előtt. Az új emlékhely felavatását követően elindult a menet, hogy a Don-menti harcokban hősi halált halt, megsebesült, fogságba esett és harcokat túlélt tagjaira emlékezzenek. A résztvevők 15 kilométeres távot tettek meg Nyíregyháza és Kálmánháza között, a menethez csatlakozott Román István főispán is.