Az idei nyári olimpiai játékok hivatalos dala

Előre kiszámítható: bő két hét múlva véget ér, de reméljük, sok szépet varázsolnak nekünk a magyar sportolók. A focistáké valóban az volt: nem várt siker már a kijutás, és – mondjuk így az évtizedes böjt után – a menetelés. A riói olimpián ugyan nem vagyunk ott labdarúgásban (ez legutóbb Atlantában sikerült, 1996-ban...), de pólóban mindkét csapatunk igen. S bizony kudarc lenne, ha a fiúk, akiktől mindig érmet remélünk, csak a nyolcaddöntőig jutnának, a nők meg eleve továbbjutnak a nyolccsapatos tornán a lebonyolítás miatt. A vízben egyébként is rendben vagyunk: a legtöbb aranyat az úszóinktól és a kajak-kenus csapattól várjuk, de a birkózószőnyegen és a vívópáston is születhet kellemes meglepetés – és még számos helyszínen. S mi a különbség az EB-hez képest? Nem épült szurkolói (sör)sátor, nincs olimpia-mozi, s egyelőre nem érzékelhető, hogy egy-egy végtelenül értékes olimpiai arany miatt tízezrek indulnának meg a pesti utcákon vagy kezdenének ünnepelni a belvárosokban, piros-fehér-zöldbe öltözve-festve. Persze, nehéz is lenne az időeltolódás miatt és nem sejthető, kik lesznek a meglepetésemberek, meg a foci az foci. Bárhogy is lesz: ünnep kezdődik, egy újabb utazás, amire régóta vártunk, s nagyon szorítunk, a teljes magyar csapat mellett a mi Helebrandt Máténknak is. Most nemcsak Európának, hanem az egész világnak mutathatjuk meg: vagyunk és jók vagyunk. Csakazértis: hajrá magyarok!

Tarczy Gyula

(Fotó: MTI)