Mint megtudtuk tõle, párja, Széles Zita mûvésznõ és kislányuk, Csenge már elkészítették az adventi koszorút, amin a várakozás idõszakában vasárnaponként meggyújtanak egy-egy gyertyát. Elmaradhatatlan ilyentájt a mézeskalács készítése is. Az elmúlt években gyermekük még hitt abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, ezért levelet írt neki, s kívánságait a szülei természetesen igyekeztek mindig teljesíteni. Az idén már kételyek merültek fel Csengében a kapott tárgyak eredetét illetõen, ezért egy-két dologban változás várható...

Négy méter magas fájuk is volt

– Mivel még 22-én is dolgozunk, ezért a karácsony elõtti napok rohangálással telnek – válaszolta kérdésemre Zolka. – Az én születésnapom, december 23. sem kivétel ez alól. Ha ügyesek vagyunk, ilyenkor már áll a fa. Szeretjük a fenyõillatot, ezért élõ fát választunk, amit közvetlenül az ünnep elõtt vág ki nekünk a kertjébõl egy ismerõs bácsi. Szeretjük, ha a plafonig ér. Gyermekkoromban a szüleimmel a Takarékpalotában laktunk, ahol négy és fél méteres volt a belmagasság. Nagyon mókás volt, amikor édesapámmal vittük haza a karácsonyfát, mert az egyikünk már az utca közepén járt, amikor a másik a járdán. Tizenegy fokú létráról lehetett csak feldíszíteni. Most a Színészházban lakunk, ahol azért kisebb fa fér el, amit közösen szoktunk „felöltöztetni”. Zita dönt arról, hogy milyen színek domináljanak, de mindig felkerülnek azok a díszek, amelyeket Csenge készített. Kis porceláncsengõnk hangja jelzi az ünnep kezdetét. Közösen elénekeljük a Mennybõl az angyalt, mind a hárman meggyújtunk egy-egy csillagszórót, majd kezdõdik az ajándékok kibontása, amit az ünnepi étkezés követ. Hagyományosan rakott káposztát eszünk, amit 2004-ig a nagymamám, azután pedig a keresztapukám (Kameniczky László színész – szerk.) készített. Sajnos az idén az egészségi állapota miatt nem valószínû, hogy tudja vállalni, ezért Zitára vár majd ez a feladat. Az ételbõl mindig szoktam vinni anyukámnak is.

A matchboxai ma is megvannak

Mint elmondta, a családjában általában mindenki megajándékoz mindenkit, de tavaly megbeszélték a párjával, hogy közös ajándékuk lesz: egy hangfalszett. Csenge természetesen mindig külön ajándékot kap tõlük, sõt a nagymamájától is, ami titokban kerül a fa alá. Játékokat és ruhanemût szokott kapni. Olykor Zolka is visszaemlékezik a régi karácsonyokra, amikor például hatalmas élményt jelentett számára egy Rodolfó bûvészdoboz, amiben volt egy könyvecske is. Ennek útmutatása nyomán, a különbözõ kellékek segítségével lehetett „varázsolni”. Még az iskolában is bemutatott néhány trükköt a többieknek, kis „közönségének”, s mutatványaival „elkápráztatta” õket. Amikor felnõtt, a játékait az édesanyja odaajándékozta kisgyerekeknek, így a varázsdoboz sincs már meg. Egyedül a matchboxait sikerült megõrizni, amelyeket Csenge nagy becsben tart. Talán éppen az idei karácsonyon kerül a fa alá az az ajándék, ami valamikor majd a kislányuk számára jelent hasonlóan feledhetetlen örömöt.

Kirándulás a hegyekben

– A karácsony az év legmeghittebb, leginkább várt idõszaka számunkra – folytatta Zolka. – Remélhetõleg az idén is el tudunk majd menni a hegyekbe egy kicsit sétálni, ami mindig nagy élmény valamennyiünk számára. Most is sokat pihenünk majd, finomakat eszünk, együtt töltjük az idõt, s természetesen napjaink középpontjában Csenge áll majd.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)