A témákat és a színvonalat illetően ez az Őszi Tárlat sem tér el különösebben az előző éviektől, csupán a számszerűség az, ami más, annyiban, hogy harmincöt munkát láthatunk a falakon, amely tizenhét kiállítót jelent.

Bíró Lajos: Mindszenty portréja a tőle megszokott igényességgel, és ugyanígy az Attila királyt ábrázoló plasztikája, a zászlós dárdával aranyos vértben.

Aranyosi Zsuzsanna: Meglepő gigantikus mérettel és szokatlan anyaggal egy kitárt testfedő lepel – a témája – kék-zöld-feketével.

Németh Valéria: A „Mag” természetéről gondolkodott, hasonlóságot keresve a lélek felé, mely a keletkezéstől a fejlődésig szól.

Székhelyi Edith: „Lélekdobozai” kék éterben, zárt felületeken, szabályosan felsorakoztatott nyitott dobozok, sorban és lebegve, felettük egy talányos lény.

Sirpa Ihanus: Míves merített papíron látleletek az út történéseiről, a szabályosságról és a véletlen történésektől. „Box”-a egy átgondolt geometrikus absztrakció.

Z. Erdei Anna: Az idilli, romlatlan és paraszti célszerűség hiteles látlelete, egyszerű házak, nyitott udvarok a rőtvörös, barna és fekete mesteri használatával előadva.

Havasi Tamás: Szögletes és kör formák rétegesen a meleg árnyalataival a mögöttesről, amely mögött maga az ember van.

Homoródi Éva: Mögöttes tartalmú párhuzamos utak vertikálisan és diagonálisan a párhuzamok szabályosságával, egy kis talányossággal.

Gál Ludmilla: Püspöklilára érett páfránylevelek, termések, kései virágok, elszórt szirmok, előhívva szépség okán.

Csoma József: Vészjósló őszi égbolt, elvadult táj gazdag térrétegekkel, melyek mind csak díszletei a kőfeszületnek. Víziószerű látomás az egész.

Botrágyi Károly: A tőle megszokott részletességgel tárgyszerűen, pontos vizuális megjelenítéssel beszél a múzeumok világáról.

Balogh Géza: Geometrikus absztrakt akvarelljei egyszerre lenyűgözőek és elgondolkoztatóak. Jellegzetes képelemei elkalandoztatják a képzeletet.

H. Németh Katalin: Az elmúlt nyárról, a fák, a napsütés szépségéről, az őszről, a szimbolikusan üres padokról, bágyadt napsütésről rajzolt.

Szepessy Béla: Mindkét linómetszete archaikus korokról, hangulatokról, arcokról, lenyűgöző pontossággal, részletességgel tudósít.

Nagy Attila: Fotóin szokatlan nézőpontokat használ, és ugyanilyen szemlélettel osztja a tereket, képelemei talányosak.

Zsadányi Zsolt: Napszakokat hív elő, aprólékosan megoldott, véletlenszerűnek látszó elemekkel, irányított eszköztárral.

Grandt Stefan: Mindig elvarázsol naturalizmusba hajló realitásával, választott környezete geometrikus, szürrealista jelzéseivel, és választott témáival.

Az Őszi Tárlat két művészt díjazott: Székhelyi Edith festő-, illetve Sirpa Ihanus grafikusművészeket.

Szerző: H. Németh Katalin