Szeretett városunk, Nyíregyháza (I.) – A Liszt-díjas Bakó Leventének a Sóstó a Riviéra

Most induló sorozatunk tulajdonképpen folytatás, hiszen évek óta interjúvoljuk a Nyíregyházáról elszármazottakat – is. Az apropóját a Megyei Jogú Városok Közgyűlése adta, ahol alaposan megdicsérték Nyíregyházát a „messziről jöttek”, így kíváncsivá tett minket: hogy látják saját városukat azok az ismert emberek, akik itt élnek, vagy/és innen származva, kívülről is látják szűkebb pátriájukat. A Liszt-díjas Bakó Levente, Nyíregyháza díszpolgára egyszerre mindkettőre példa.

Ha Nyíregyháza, akkor a nagymama lekvárja, szoktam mondani viccesen, ha pedig komolyan, akkor ezek a fogalmak jutnak eszembe: otthon, szülőhelyem, biztonság, nyugalom, na és a Sóstó, mert nekem az a minden, a Riviéra

– mondja Bakó Levente, gondolkodás nélkül (bár hozzáteszi, most a Bujtosi Városliget is sokat lépett előre).

Tófürdő és koncert

És hogy mitől az? – Mert akkor egyszerre kerékpározás, vacsi a La Terazzában, jó fagyi, és a strand, mármint a Tófürdő, ahol törzsvendég vagyok. Sokan tudják azok közül, akik rendszeresen járnak oda, hogy az a mindenem, és ezzel a felújítással most egyszerűen csúcs! És ha Sóstó, akkor rengeteg zöld, élhetőség és nyári koncertek. Nemsokára kezdünk!

(A Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Majorette Csoport karnagya arra utalt, hogy július 5-én, pénteken 19 órakor adják a szokásos nyári koncertjüket a Krúdy Vigadó előtti téren – részletek később – a szerk.)

Nyílik a város!

Persze mindez érdekes mással is összehasonlítva. A trombitaművész – akinek Budapesten és országosan is jegyzik a nevét művészként, karmesterként, tanárként – nemrég épp Debrecenben töltött egy hetet munkája miatt. Erről azt mondja: az egy csodálatos nagyváros, tele művészeti, kulturális értékekkel, de higgyük el, hogy:

Nyíregyháza a szó nemes értelmében a hétköznapi polgároknak többet ad, tapintható az a fejlődés, ami máshol kevésbé. Épülnek a bicikliutak, erre pedig a rendezvények, és általában: nemcsak a Kossuth tér a centrum, ami nagyon szép, hanem vannak értékes közösségi programok, rendezvények, amik annak talán már fel sem tűnnek, aki mindig itthon van. A város jobban nyílik, mint valaha, és ennek nagyon örülök!

Jó lenne egyszer egy hivatásos

S hogy mi az, amit másképp csinálna? – Tele van a város fiatal és középkorú tehetségekkel, művészekkel, s jó lenne egyszer egy hivatásos szimfonikus zenekar. Persze, ott a mi világhírű csodánk, a Cantemus kóruscsalád, amire mind büszkék vagyunk, de ez a hangszeren tanulókat is itthon tartaná, hazahívná, s a most itt élő művészeknek, tanároknak is nagyobb biztonságot és több lehetőséget adna. Egy ötlet: mi lenne, ha az egyetem bevezetne egy ilyen képzést, akár először kisebb létszámmal? Most a középiskola után eleve legalább a szomszéd nagyvárosba kell menni tanulni. S így a művészek is nagyobb reflektorfényben lennének, ezért igyekszünk mi is a népszerű újévi koncertjeinken is sokaknak teret adni.